Fogyókúra-blog

Fogytam. Utoljára ilyen június 3-án fordult elő velem, és annak lassan 2 hónapja. Igaz nem sokat, ahhoz képest mindössze 5 dekával vagyok kevesebb. Viszont közben nemegyszer előfordult, hogy túlléptem a 77-et is. Ha ezt nézzük,  mégiscsak eredmény.

Elég peches napom volt ma, de legalább a reggel jól indult. A legszebb napok a fogyókúrában azok, amikor az ember a mindenkori legalacsonyabb súlyát méri. Velem is ez történt.

Ma gyorsan beírom a súlyomat, mert ki tudja, holnap megint mennyi lesz? Még mindig nem érzem, hogy biztonsággal 76 kiló alá kerültem volna. A hétvégi háromnapos ünnep sem tett jót, utána újra feltűntek a 77-tel kezdődő súlyok. Szerencsére csak rövid időre.

Fogyókúrám éppen ma 3 éve, 2007. május 17-én kezdődött. Persze, nem ment simán, volt ezalatt bőven stagnálás, visszahízás is. Az első két évfordulón nem is volt mit ünnepelnem. 2008 májusra már majdnem a felét visszahíztam az előző évben leadott 12 kilónak, és még örülhettem, hogy 2009 májusban is csak ugyanott tartottam, és nem léptem túl eredeti súlyomat. Tavaly júliusban viszont újrakezdtem, és a mai eredményem nagy részét, közel -17 kilót, azóta értem el.

Őszintén szólva, már nem is nagyon emlékszem, miben bíztam, mikor hozzáfogtam. Igaz, volt egy előtte pár alkalommal már kipróbált, 8-10 kg fogyásra bevált saját módszerem, de fogalmam sem volt, meddig fogom bírni, meddig tudok vele eljutni. Csak egy dologban voltam biztos: valamit muszáj kezdenem magammal.

Rengeteg tapasztalatot szereztem. Hozzászoktam, hogy többnyire csak az adott napot nézem, abból próbálom a maximumot kihozni. Ha nem sikerült, semmi gond, másnap mindig ott az új lehetőség az újrakezdésre vagy a folytatásra. Nem lehet elrontani.

Volt közben másfél év, mikor a teljes visszahízás ellen küzdöttem. De még ezalatt is minden reggel úgy keltem fel, hogy ma sikerülni fog. És tényleg voltak napok, mikor sikerült is, de sajnos sokkal több, amikor nem. Ezért híztam vissza a leadott súly nagy részét - de mégsem az egészet, ami már önmagában is nagy szó.

Mostanában szerencsére azok a napok vannak többségben, mikor be tudom tartani azt a pár kötöttséget, ami feltétlenül szükséges. Mert mai fogyókúrám már lényegesen más, mint az elején volt, szinte alig van benne kalória-számolgatás, ami hosszú távon szinte betarthatatlan.

Nem mondom, hogy könnyű. Főleg azért nem, mert ilyen régóta tart. Talán egyszerűbb lett volna, ha korábban elkezdem, és nem várom meg, míg 33 kiló plusz rám rakódik.

Mi a titka a fogyásomnak? A legfontosabb szempontok:

• Naponta 5x eszem. Keveset persze, de így nem éheztetem ki magam annyira. A túlzott éhség nem vezet jóra, csak evésrohamokhoz.
• Annyit eszem, ami ahhoz kell, hogy éppen fogyjak, nem kevesebbet.
• Minél több egészséges dolgot igyekszem enni. De nemcsak azt. Rengeteg kísértés vesz körül, ha mindenből ki kellene maradnom, már rég feladtam volna.
• A vacsorára különösen odafigyelek. Ha nem fogyok, először mindig ott jönnek a megszorítások.
• Sokat iszom, lényegesen többet, mint korábban. A szénsavas vízről teljesen leszoktam.
• Igyekszem mozogni is. Azt és annyit, amihez kedvem van, így nem érzem kényszernek.
• Más célt tűztem ki magamnak, mint korábban: nem hagyom abba, nem függesztem fel a fogyókúrát, míg el nem érem a végleges súlyomat.

Biztos, hogy rövid távon lehetne ennél szigorúbb diétát tartani, tartottam én is jó pár alkalommal. De ilyen hosszú ideig nekem másképp nem menne.

Olvastam egyszer egy gazdasági könyvben: van egy pont, mikor a mennyiségből minőség lesz. Egyszerű kis noname fogyókúrám az én szememben mindenképpen átment ezen az átalakuláson. Ki gondolta volna, hogy az önmagukban említésre sem méltó havi 1-2 kiló mínuszokkal el lehet jutni idáig? Még én sem, környezetem pedig főleg nem.

Közel 22 kiló fogyás már tényleg valami. Nagyon örülök, hogy elértem, mert nem lehet összehasonlítani, mennyivel jobban érzem magam.

Már csak 11 kiló van hátra.  

Tegnapelőtt mérgemben, hogy hetek óta nem fogyok, jól bevacsoráztam. Pontosabban annyit ettem - ami egyébként a szerencsésebb embereknek természetes -, hogy éppen jóllakjak. Tegnap reggelre aztán fel is ment a súlyom 77 kilóra. Így nem csoda, ha ma reggel tényleg meglepődtem. Remélem, nem a mérleg készül tönkremenni.

A tegnapi nap is olyan volt, mint máskor, két különbséggel. Az egyik a máriatövis olaj. Még a természetgyógyász javasolt márciusban egy kúrát, de csak tegnap kezdtem el. A másik a lúgos víz. Már hetek óta nem ittam, mert most nincs időm otthon ülni, és várni a házhozszállítást. Így végül tegnap hazacipeltem 5 litert.

De azt azért én sem hiszem, hogy ettől a két dologtól fogytam volna hirtelen ennyit.  

Tegnap este lecsót főztem. Tudtam előre, hogy meg fogom kóstolni, de annyira jó lett, hogy végül ettem belőle egy normális adagot. Utána, mivel gondoltam, a másnapi fogyásnak már úgyis annyi, jött még egy doboz diétás tejberizs, két kiskanál nagyon finom áfonya lekvárral (családom mindig gondosan ügyel arra, hogy legyen otthon ilyesmi). Kicsit később még 8 szem aszalt sárgabarackot is megengedtem magamnak.

Végtelenül unalmas fogyókúrámnak mára mégis sikerült meglepetést okoznia: fogytam, sőt nem is keveset. Fogalmam sincs, mégis mitől?

Pedig tegnap éppen ezen gondolkoztam. Tulajdonképpen nem is csak azért várom már annyira a végét, hogy valamivel többet ehessek. Hanem azért, mert ez az egész már olyan régóta tart, hogy tényleg eléggé meguntam. Sokszor előre pontosan meg tudom tippelni, mi lesz másnap a mérlegen.

Nagyon várom az új kihívást. Végre azzal szeretnék foglalkozni: hogyan fogom megőrizni nehezen elért súlyomat, mennyi ideig, milyen módszerekkel kell majd diétáznom, mennyit és mit kell mozogjak, hogy elkerüljem a visszahízást. És egyáltalán: egész életem ezzel fog telni, vagy beáll egyszer valami egyensúly? Ez az, ami igazán érdekelne. De eddig valahogy el is kell jutnom.

Ha most sokkal fiatalabb lennék, valószínű, hogy ezt a 11,30 kilót, ami még hátra van, megpróbálnám valamilyen gyorsabb módszerrel leadni. Nem hiszem, hogy ennek ellen tudnék állni. Így viszont még jó pár hónap van előttem.    

Lassan három éve, hogy elkezdtem stagnálással, visszahízással bőven tarkított fogyókúrámat. Azt lehetne hinni, hogy már végképp elfogyott a türelmem, de nem. Sőt.

Mintha könnyebben mondanék le dolgokról, legyen az egy meghívás, egy teljes heti utazás, vagy más, korábban megszokott dolgok. Mindegyikre volt példa az elmúlt hetekben. A héten például kimentem egy szakmai vásárra. Ezt minden évben megteszem, de úgy, hogy ott is ebédelek. Nem is akármit: sajtos-tejfölös lángost és/vagy sült kolbászt uborkával, kenyérrel, rétest, palacsintát. Általában nem eszem ilyesmit, de ennek, ott van egy hangulata, nem tudok neki ellenállni. Most viszont csak egy kávét ittam, mert direkt ebéd után mentem ki, még uzsonnát is vittem magammal.

Az egész kezd egy türelemjátékká válni. Minden nap megmérem magam, és ha áll a súlyom vagy esetleg nő, aznap a szokásosnál kevesebbet eszem, főleg vacsorára. Mint tegnap is: 1 sárgarépa, 3 g fűszeres olívaolaj, 2 kiwi.

Egyre közelebb a vége. Már csak 11,85 kilót kellene fogynom, ami messze nem tűnik annyira elérhetetlennek, mint mikor még 30 vagy 20 kiló állt előttem. Érdemes érte lemondani dolgokról, hogy végre túl legyek rajta.

Ez lehet az oka. 

Tegnap már a szokásos módon ettem, így a mai súlyom már tényleg eredmény. Remélem, végleg 77 alá kerültem.

Módosított étrendem kipróbálási időszakban van. 9 napja tértem vissza a szokásos ebédemre (csak a pénteki tésztát hagyom ki). A többi négy étkezés jellegében hasonló, mint korábban, csak kimarad az élesztő, fehér liszt, sajt, aszalt gyümölcs, kefír, és ha tejet iszom, az laktózmentes.

Még kell pár hét, hogy lássam, beválik-e.      

Szinte hihetetlen, de elértem a -20 kilót :-)

Az eddigiekhez képest sokkal gyorsabb ütemben fogyok, 5 nap alatt 1,45 kilót. Nyilván csak valamilyen fölösleges víz lehetett, ami az új étrend hatására ment le. Nem eszem kevesebbet, sőt, visszatértem arra, hogy este is eszem egy kis élesztőmentes kenyeret vagy teljes kiőrlésű tésztát. Például a szombati brokkolis tészta vasárnap estig kitartott.

Eddig jók a tapasztalataim.   

Mára már tényleg sikerült. Fél kilenckor mértem, de ez csak az időátállítás miatt ennyi, tegnap még a szokásos fél nyolc lett volna. Sőt, hirtelen a mínusz 20 kiló is elérhető közelségbe került! Az étrend módosítás átmenetileg mindig gyorsít kicsit a fogyás ütemén, mint ahogy most is: 4 nap alatt lement – 1,15 kiló.

Tegnap családom férfitagjai nem voltak itthon, így kicsit szabadabban főzhettem, mert a lányom örül a változatosságnak.

Kedvencem a tészta. Ahhoz hasonló, mint aminek a receptjét már korábban is beírtam a blogba: sonkás-gombás makaróni light változatban. Mivel egy ideig most gombát és sajtot nem eszem, ezért több szempontból is módosítani kellett. Valamilyen teljes kiőrlésű tésztát szerettem volna venni hozzá. Végül bio tönköly tésztát kaptam, de csak cérnametélt volt, ami nem kifejezetten erre való. Mindegy, megvettem, + fél kiló brokkolit.

A brokkolit két kisebb krumplival megpároltam. Mikor kész volt, a krumplit és a brokkoli egy részét a főzővízzel, zsírszegény tejföllel, joghurttal összeturmixoltam, és krémlevest csináltam belőle (ízesítés: fokhagymapor, só, pici bors, szerecsendió, szárított petrezselyem és snidling). A krumpli azért kellett, mert most fehér lisztet sem eszem, tehát nem habarással sűrítettem be, hanem csak a krumplival. Tettem bele egy kis margarint is.

A többi brokkolit összekevertem a kifőtt tésztával és a közben elkészített öntettel, ami annyiban különbözött a korábbi recepttől, hogy nem volt benne sajt, oregáno helyett szerecsendióval ízesítettem, és tettem bele két felvert tojást. Végül sütőben megsütöttem.  

Várakozáson felül jó lett, a cérnametélt ellenére. Tulajdonképpen átmenet a rakott tészta és a rakott zöldség között. Még egy különbség: csak úgy szemre csináltam, nem mértem ki hozzá semmit. Elég sok is lett belőle, mára is maradt.