Fogyókúra-blog

Fogyókúrám szempontjából kétfajta napot különböztetek meg:

Vannak a fogyós napok. Ezek általában az átlagos hétköznapok, ilyenkor nem történik semmi különös. Az a szerencsém, hogy a hétköznapi étrendem fogyaszt. A másik csoportba a hízós napok tartoznak: ünnepek, születésnap, vendégség, utazás, nyaralás, bármilyen rendezvény, program.

A két napfajtát az különbözteti meg egymástól, hogy a hétköznapokon általában nem érzem azt, hogy az étkezés szempontjából bármiről is lemaradnék. Vagy ha érzem is, nem annyira, hogy kísértésbe essek. A reggeli szinte mindennap ugyanaz, a tízórai-uzsonna is. Ebédre menüt eszem, amit elém tesznek, azt mind megehetem. Gondot az szokott jelenteni, ha vacsorára főzök valamit. Ha ilyenkor sikerül megállnom, hogy ne egyek belőle, az attól van, hogy ott a lehetőség: másnap reggel megehetem.

A hízós napok tartozéka szinte kivétel nélkül mindig a túlzott evés, enélkül elképzelhetetlenek. Kicentizett hétköznapi étrendem után, látva a sok finomságot, mindig bennem van az érzés: ez nekem is jár, nem akarok róla lemaradni. Az evés jó érzés, nehéz neki ellenállni. Sokszor sértődés nélkül nem is lenne megoldható, hogy csak ott ülök, és nem eszem semmit.

Mindenkori fogyásom – vagy stagnálásom – attól függ, ezek a napok milyen arányban fordulnak elő. Sajnos, mostanában túl sok a hízós napom, és egy-egy ilyen nap ledolgozására sokszor egy egész hét is kell.

Legújabban azt próbálom magamba szuggerálni, hogy a mérlegen megjelenő alacsonyabb súly látványa nagyobb örömforrás, mint maga az evés. Egyelőre még sikertelenül. 

Múlt héten nyaralni voltunk. Igaz, csak 5 napig tartott, de így legalább nem híztam túl sokat. 76,65 kiló voltam, mikor visszajöttünk, azóta ezt próbálom ledolgozni.

Az egyik jó ötlet az volt, hogy csak a reggelire fizettünk be. Így részemről elmaradtak az esti nagy evések. A másik, hogy a reggelihez mindig a legszűkebb nadrágomat vettem fel.

Nem nagyon értem, miért mondják mások, hogy hova fogyok már. A fényképen nagyon jól látszik, hogy bőven lenne még mit leadnom.

97 kilóra való ruháimtól már korábban megváltam, de a múlt héten elajándékoztam tavaly nyári ruhatáram nagy részét is. Azt, ami 91-92 kilósan még felvehető (lenne). Ha most visszahíznék, komoly gondba kerülnék.

Mindig nagyon nehezen váltam meg a ruháimtól. Ragaszkodtam hozzájuk, tartogattam őket, hátha még szükség lesz rájuk. Soha nem tudhattam előre, mikor mennyi lesz a súlyom.

Mostanában viszont volt alkalmam kipróbálni, hová vezet ez a gyűjtögetés. Nincs már kedvem felvenni a sok évvel ezelőtti holmikat, hiába jó a méretük. Igaz, van köztük egy-két még mindig jó darab, de nagy részük divatjamúlt, és unom is őket. Nem akartam kivárni, hogy ezekkel a jobb sorsra érdemes ruhákkal ugyanez történjen.

Már csak abban bízhatok, hogy soha nem fogok visszahízni.  

Éppen egy hete, hogy majdnem 75 kiló alá kerültem, de sajnos, aznap este sikerült a több hét alatt elért eredményemet romba dönteni.

Az történt, hogy estére nagyon éhes lettem, szinte a rosszullétig, de még nem értem haza, hogy egyek valamit. Férjemnek viszont kedve támadt "nagybevásárlást" rendezni: fahéjas, almás, szilvás biosütemények, házikolbász, főtt császárhús, pogácsa. Néha előfordul vele ilyesmi.

Sajnos, én is vele voltam, és rám jött az evésroham. Így visszagondolva, nem is ettem többet, mint amit mások esznek vacsorára. Bármennyire is hihetetlen, de másnap reggelre 77,30 lett a súlyom. Az azóta eltelt egy hét kevés volt ahhoz, hogy ezt az egy estét ledolgozzam. Hát így jártam.   

Azt hittem, ma végre sikerül, de mégsem. Pedig nem sok kellett volna hozzá. Április 23-án voltam először 76 kiló alatt, és az azóta elmúlt 3 és fél hónap nem volt elég ahhoz, hogy 75 alá kerüljek.

Július 15-től eltelt három hét úgy, hogy semmi nem akadályozott a fogyásban. Érezhetően javult is valamit a helyzet, a hónapok óta tartó stagnálás helyett az aznapi súlyomhoz képest mára fogytam 1,10 kilót. Ez tényleg nem sok, de nem hiszem, hogy tudnám növelni a tempót. Talán nem is érdemes.

Igaz, hogy egy drasztikus fogyókúrához képest sokat eszem, de ahhoz viszonyítva, amennyit szeretnék, már így is túl keveset. Amennyit eszem, attól épp, hogy nem vagyok éhes. Amíg bármilyen lassan is, de fogyok, ezt már nem akarom tovább csökkenteni. Ráérek.

Fogytam. Utoljára ilyen június 3-án fordult elő velem, és annak lassan 2 hónapja. Igaz nem sokat, ahhoz képest mindössze 5 dekával vagyok kevesebb. Viszont közben nemegyszer előfordult, hogy túlléptem a 77-et is. Ha ezt nézzük,  mégiscsak eredmény.

Egyébként is, de akkor különösen, ha fogyókúrája közben vásárolnia kell és etetnie a családját. Rövid fogyókúránál ez még valahogy megoldható, de hónapokon, éveken keresztül emellett már szinte lehetetlen koplalni.

Azt mondják, a nőn múlik, mit eszik a családja. Ez részben tényleg így is van, mert a gyerekek alakíthatóak, fogékonyabbak a változásra. Viszont például az én férjem, bármennyire is kreatív az élet más területein, az evés szempontjából kifejezetten földhözragadt. Mikor beállít több szál házikolbásszal, hurkával, fél kiló sült császárhússal vagy egy tálca krémessel, sikítani tudnék.

A másik gond az időhiány. Nem hiszem, hogy mikor - munka mellett, kis gyerekekkel -, esténként szembesülnék az elmaradt házimunka tömegével, lenne még erőm/kedvem nekiállni tornázni. Vagy kalóriát számolgatni. Nem is volt. Nem véletlenül éltem le kövéren az elmúlt 25 évet.

Az, hogy már idősebb vagyok, a fogyókúra szempontjából kifejezetten előnyös. A gyerekeim megnőttek, az egyik már nem is lakik itthon. Nem szorulnak a segítségemre, ha ki kell fosztaniuk a hűtőszekrényt.

Időm is több van, így akár még kalóriát is számolgathatnék, ha lenne hozzá kedvem. De nincs, ezért az utóbbi egy évben úgy fogytam le 17 kilót, hogy szinte alig mértem ki valamit. De ami a legfontosabb: türelmesebb lettem. Nem sürget az idő, hogy mikorra fogyok le.

Mindezek ellenére azt mondom, bármennyire is nehéz gyereknevelés közben fogyni, mégis meg kell próbálni. Szerintem nincs más megoldás, csak az apró változtatások folyamatos bevezetése, lépésről-lépésre. A megszokotthoz hasonló ízű ételek, csak más alapanyagból, más főzési módszerrel. Minden nap egy új lehetőség arra, hogy pár dekát fogyjunk. Azt hiszem, nekem legtöbbet a napi 5x-i étkezés segített. Összeszűkült a gyomrom, kevesebbel is beérem.

Ilyenkor különösen kell valami erősítés. Nehogy visszahízás legyen a vége.

Megfigyeltem magamon, hogy az utóbbi időben rendszeresen figyelem az utcán a kövér embereket, főleg a nőket. Sokan vannak.

Először is a mozgásukat. Nagyon sok hasonló vonás van abban, ahogy mennek, ahogy felszállnak a buszra, lerogynak az ülésre, vagy nagy nehezen feltápászkodnak. Látszik, mennyire nehezükre esik. Minden mozdulatukban magamra ismerek (már nem a mostani magamra, hanem az egy évvel ezelőtti időkre).

Vagy az öltözködésük. Vannak, akik felvállalják, szűk ruhákban járnak, amiben minden egyes hurkájuk meglátszik. Én soha nem tartoztam ebbe a csoportba. Hanem a másikba, azok közé, akik bő, hosszú felsőrészeket hordanak. Akkor azt hittem, egy ilyen ruhadarab mindent eltakar, és csak fele olyan kövérnek látszom benne. Hát, sajnos nem. Ahogy másokon, gondolom, rajtam is ugyanúgy meglátszott az a 30 kiló túlsúly.

Különösen tanulságos esténként a TV-ben az egyik életmód-csatorna adása, ami főleg 200 kiló felettiekről szól. Tavaly Wales-ben még én is elképedve néztem a soha nem látott méretű embereket. Az adásban el is mondják, mit éreznek, mi viszi rá őket az evésre, mennyit, és mit esznek, milyen így az életük, hogyan jutottak el idáig.

Harmadik hónapja tartó stagnálásom apró fogyások és hízások állandó váltakozása. Szerencsére az általában szokásos napi- és étrendem fogyaszt, de mostanában állandóan megszakítja valami, ami kisebb-nagyobb visszahízást okoz.

Azt, hogy egy adott időszakban éppen mitől fogyok, mindig részletesen ki szoktam elemezni. Az egész blog erről szól. Azzal viszont, hogy éppen mitől hízom, nem foglalkozom eleget. Pedig lehet, hogy kellene.

Azt azért hozzá kell tennem, hogy nem eszem túl sokat. Másokhoz képest különösen nem, és nem is nassolok. Viszont azonnal hízom,

• ha vacsorára zöldségen, olívaolajon és gyümölcsön kívül bármi mást eszem. Persze ezekből is alig;
• ha közbejön egy vendégség, születésnap. Szerencsés eset, ha délben van, de ha este, az garantáltan 1,5 kg plusz;
• ha határidős munkáim vannak. Ilyenkor sokkal többet ülök, mint máskor. Idő hiányában pedig nem figyelek oda eléggé, hogy mit eszem, és a mozgás is elmarad;
• ha bármilyen okból nem gondolok eleget a fogyókúrára;
• ha olyan napokon, mikor ügyintéznem kell, vagy elutazunk valahová, nem ihatok annyit, mint máskor. Ilyenkor az a kevés, amit mégis megiszom, mind rajtam marad;
• ha hétvégére vagy egy hétre elutazunk, vagy többnapos ünnep van. Ilyenkor minden megszokott dolog borul;
• Végül még egy, bár ez még nem 100%-ig biztos: ha kifogy otthon hetekre, hónapokra a lúgos víz. Az utóbbi 3 hónapban csak néha-néha vettem a bioboltban, most viszont újra van itthon elég. Kiderül, hogy használ-e.

Ha nem fogyok, nincs kedvem írni sem.

Azt hittem, nyáron könnyebb lesz. De nem. Mindig történik valami, ami kizökkent megszokott étrendemből. Múlt hétvégén is egyik nap késő este bementünk a Belvárosba nézelődni.  Elég nagy élet volt, mindenki evett-ivott, közben a foci vb-t nézte. Ha már ott voltunk, ettem én is 2x2 gombóc fagylaltot. A férjem inkább sült krumplit akart, éjjel ½ 12-kor (!). Én sem bírtam megállni, ettem abból is. Másnap persze megint 77 kg körül volt a súlyom. Az egész hét ráment, hogy ezt az egy estét ledolgozzam. Holnap vendégségbe megyünk, jövő héten születésnap.

Hihetetlen, hogy még ennél a lassú fogyókúránál is milyen sokat számít néhány plusz étkezés. Lehet, hogy már soha nem lesz vége?