Fogyókúra-blog

Férjem ezerszámra készíti a fényképeket. Főleg a munkájához, de más témák is érdeklik. Annak különösen örül, ha rólam minél borzasztóbb képet sikerül csinálnia. Gondolom, abban reménykedik, hogy akkor gyorsabban lefogyok. 

Tegnap véletlenül találtam meg ezt a képet. 2004 végén néhány napot Rómában töltöttünk, napi átlag 10 km gyaloglással. Egy ilyen nap végén készült, miközben egy kirakat előtt álltam, az üzlet cca. 36-os méretű kollekcióját nézegetve.

Bár el kell ismernem, akárhogy is nézek ki, maga a kép telitalálat…  

Ha valakin 30-35 kiló túlsúly van, az első 10 kg fogyás szinte meg sem látszik rajta. Ezért, ha nem valamilyen sztárdiétával próbálunk meg lefogyni, szerintem jobb, ha nem is beszélünk róla senkinek. Mert ha én pl. csak annyit mondok valakinek, hogy úgy fogyok, hogy kimérek 1400 kalóriát, 160 g szénhidrátot, és megeszem, annak nincs hírértéke. Nem elég drága, nem elég gyors, nem kell hozzá fogyókúrás szalonokba, klubokba járni, nem elég érdekes. Végignéznek rajtam, látják a (látszólagos) eredménytelenséget, és máris özönlik a sok kéretlen jótanács.

Pedig nekem még van is mit felmutatnom. 2003-ban, mikor az egész család beszállt ebbe a diétába, négyünknek félév alatt kb. 50 kg-tól sikerült megszabadulnunk. Ennek ellenére szinte senki nem volt az elmúlt hónapokban, aki ne szólt volna bele, ne ajánlott volna valami sokkal jobbat. Ezért csak akkor beszélek a fogyókúráról, ha elkerülhetetlen, pl., hogy megmagyarázzam, miért utasítok vissza valamilyen kínálást. Akkor jön a kérdés: hogy fogyókúrázom, és a válasz, hogy az miért nem jó.

Helyette inkább igyak gyógyteát, egyek táplálékkiegészítőket, válasszam szét a fehérjét és a szénhidrátot, csináljam a Norbi diétát, az Atkins diétát, menjek akupunktúrára, vagy tudom-e, mi az a Weight Watchers, és egyáltalán: fogyókúrában hogy jut eszembe szénhidrátot enni...

Inkább várjuk meg, míg valaki magától rákérdez: hogy csináltad?

Fogalmam sincs, miért nem fogyok mostanában. Különösebb oka nincs, mozgok is, és vacsorára alig eszem valamit. Napközben viszont még nem szeretném csökkenteni megszokott étrendemet.

Kezdek lemondani arról, hogy október közepére elérhetem a végleges súlyomat. Igaz, mikor ezt 2010. március 4-én, 78,90 kilós súllyal elhatároztam, praktikus szempont vezetett: az őszi-téli ruhatáramat akkor már biztosan le kell cserélnem, és az lenne a gazdaságos, ha ezt a végleges súlyomra tehetném.

Most már nem tartom akkora problémának, ha ősszel, tél elején lesz még rajtam pár kiló plusz. Ahogy most tapasztalom, ruháim nagy részénél 5-10 kiló nem sokat számít. A nadrágoknál persze gond, de még most is simán felveszek olyan szoknyát, felsőt, ami 85-90 kiló között is jó volt rám. Csak annyit akarok erre az átmeneti állapotra költeni, amennyit nagyon muszáj.

Ettől függetlenül nagyon várom már, hogy megszűnjön végre a káosz, ami most a szekrényemben van. Még soha ennyi használaton kívüli holmim nem volt, miközben alig tudok valamit felvenni.

Egyelőre mindent megtartok - akár kifogytam belőle, akár divatjamúlt -, mert jó az anyaguk, és bízom abban, hogy nagy részüket érdemes lesz majd átalakíttatni. Ha végleg lefogyok, persze.

Gyakran van úgy, hogy nagyon megtetszik valami, de nincs a méretemben. Szerencsére ritkán fordul elő, hogy annyira nem tudok ellenállni neki, hogy megveszem a kisebb méretet, mert majd „úgyis belefogyok”. Korábban inkább rossz tapasztalataim voltak. Nem egy nadrágom van például, ami már rég kiment a divatból, de még soha nem volt rajtam. Sőt, még most sem férek bele.

Mostanában viszont tényleg belefogyok abba, amit az utóbbi időben így vettem meg. Éppen ma lett jó rám egy 2008 júniusban vett nyári nadrág. De van még egy másik is, szintén nyári, és egy tavaszi kabát. Már mindegyik jó rám, jól is áll.

Majdnem sikerült. Ma hat hónapja, hogy elkezdtem a fogyókúrát, így még 10 dkg kellett volna a havi 2 kg átlaghoz. Érezhetően lassul az ütem. Bevallom, időhiány miatt jó pár dologban eltérek attól, ami ideális lenne, egyszerűsítek, vagy csak engedékenyebb vagyok magamhoz – ezek miatt lesz ez a fogyókúra elviselhető és hosszú távon is tartható. Ezért aztán:

• Tízórait, uzsonnát csak ránézésre csomagolok, az olajos magot kimérem, de a gyümölcsöt nem. A Korpovit keksz helyett pedig inkább tökmagos pogácsát veszek. 
• A tízórai és az uzsonna egyforma, eddig nem foglalkoztam azzal, hogy a tízórai kevesebb legyen.
• Az ebéd sem 420 kcal/48 g szénhidrát tartalmú, hanem éttermi menü.
• Sokszor 8 óra van, mire este hazaérek. Akkor már nemigen van kedvem nekiállni főzni, általában hideget eszem. Azt is később, mint kellene.
• Hétvégén nincs túl nagy rendszer az életemben, lazítok, sokszor nem mérem ki, amit megeszem.
• Jó pár vendégség, nyaralás volt ez alatt a fél év alatt, sok finom étellel. Kár lett volna kihagyni.
• Még mindig nem járok semmilyen tornára, sportra.

Van viszont, amit mindig betartok, vagy inkább szigorítok:

• A reggelit mindig kimérem.
• Ha hideg vacsorát eszem – és ez a leggyakoribb - a reggelinek megfelelő kisebb kalória/szénhidrát mennyiségeket tartom be.
• Rendszeresen előfordul, hogy nem vacsorázom, csak egy kevés gyümölcsöt. Gondolom, nem újdonság, hogy ezzel lehet a legjobban fogyni.

Végre egy kis változatosság: újra haladok.

Mikor december 7-én elértem a –16 kilót, tényleg örültem neki. Akkor még nem gondoltam volna, hogy 5 hétre lesz szükség ahhoz, hogy túllépjek a 16-tal kezdődő súlyokon. De hát az évvége közbejött.  

Mindig, mikor elérem fogyókúrám aktuális legalacsonyabb súlyát, tisztában vagyok vele, hogy ez csak egy pillanatnyi állapot. Lesz még jó pár ide-oda ingadozás, mire biztonsággal elmondhatom, hogy már tényleg fogytam 18 kilót. Azért a legjobban akkor szoktam örülni, mikor először érem el. Mint ahogy most is.

Tegnap sokat tettem a cél érdekében. Torna, vacsorára pedig elég kevéssel is beértem: két sárgarépa, 3 g fűszeres olíva olaj, pár db mozzarella, citromos víz. 

Szinte hihetetlen, de elértem a -20 kilót :-)

Az eddigiekhez képest sokkal gyorsabb ütemben fogyok, 5 nap alatt 1,45 kilót. Nyilván csak valamilyen fölösleges víz lehetett, ami az új étrend hatására ment le. Nem eszem kevesebbet, sőt, visszatértem arra, hogy este is eszem egy kis élesztőmentes kenyeret vagy teljes kiőrlésű tésztát. Például a szombati brokkolis tészta vasárnap estig kitartott.

Eddig jók a tapasztalataim.   

Ennyivel vagyok több karácsony előtti, legalacsonyabb súlyomhoz képest. Remélem, ez már nem nő tovább... 

Tegnap délben lezártam a nagy évvégi lazítást. A nap többi része már a „mentsük, ami még menthető” jegyében telt el, alig ettem valamit. Ez persze kevés volt ahhoz, hogy ellensúlyozza az elmúlt két hét hatását.

Na mindegy, ennyi nekem is járt.

Jelentős túlsúllyal, sőt sokszor inkább elhízva éltem le az utóbbi 24 évet. Még belegondolni is szörnyű. Persze ezalatt, számtalan fogyókúrámnak köszönhetően többször is megközelítette a súlyom a normál érték határát - ami nálam 65,5 kiló – de ezt 1985 óta soha nem sikerült elérnem. Talán már előtte sem, de arra nem is emlékszem. Nem csoda, hogy most ennyire le akarok fogyni.

Bízom a diétámban, de azért mindig fejlesztek rajta valamit. Könyvekből, az internetről. Így került bele mostanában a szénhidrátmentes vacsora, a rengeteg víz - citromos víz, lúgos víz formájában -, az avokádó, a tökmag, a grapefruit. Egyáltalán az, hogy odafigyelek a lúgosító ételekre.

Soha nem foglalkoztatott még ennyire a fogyókúra, mint mostanában. Bár a dolog hátteréhez nem értek, de a tapasztalatom sajnos, végtelen…  Ezért gondolom, hogy helyes az a következtetés, amit levontam, illetve kipróbáltam: mindig csak annyi ételt szabad megvonni magamtól, amennyi ahhoz kell, hogy éppen fogyni tudjak. Nem többet. Fokozatosan kell csökkenteni a mennyiséget. Ha azonnal a legdrasztikusabb diétát alkalmazom, igaz, gyorsabban haladok, de mihez nyúlok majd, ha az már nem hat? Szintén tapasztalat: egy idő után minden általam ismert módszer elvesztette a hatását.