Fogyókúra-blog

Ma van fogyókúrám újrakezdésének egy éves évfordulója. Bár az utóbbi két hónap a teljes sikertelenség jegyében telt el, mégis elégedett lehetek. Egy „normális” fogyókúránál az egy évbe általában nemcsak a lefogyás, hanem már a teljes visszahízás is bele szokott férni. Én pedig ma 16,45 kilóval vagyok kevesebb, mint egy éve, és nem hízom, csak éppen stagnálok.

Most nem követtem el azt a hibát, amit 2007-ben. Akkor, fél év sikeres fogyás után úgy gondoltam, megérdemlek egy kis lazítást. Rosszul gondoltam. Egy estére, egy hétvégére, esetleg egy hétre le lehet állni, de többre semmi esetre sem. Tény, hogy volt jó pár ilyen alkalom is az egy év alatt. Ha nem lett volna, talán előbbre tartanék. De ilyen hosszú időre nem lehet mindent a fogyókúrának alárendelni.

Bár a blogba nem írtam le, de még emlékszem, mennyire rossz kedvem volt tavaly nyár elején, mikor szinte megállíthatatlanul jöttek vissza rám a kilók. Nem akarom ezt megint átélni. Most nagyságrendekkel jobban érzem magam, és szerencsére még csak eszembe sem jut, hogy be kellene fejeznem. Bár nem érzem magam kövérnek, de tisztában vagyok azzal, hogy még legalább 10 kiló van rajtam. Remélem, most már olyan időszak jön, mikor megint több időm lesz magamra, és sikerül ettől is megszabadulnom.

2 nap alatt sikerült megint 76 kg alá kerülnöm. Már nem is számolom, hányadik alkalommal történik ez meg velem az utóbbi hetekben, hónapokban. Április 23-án voltam először 76 alatt, ennek 2 hónapja. Azóta nem haladok.

A múlt héten, a négy terven felüli vacsora közben tűnt fel először, hogy mennyire összeszűkült a gyomron. Gondolom, az vezetett idáig, hogy naponta ötször eszem, keveset. Egy év kellett hozzá. Most töredékét tudom megenni annak, mint amit korábban.

Az elmúlt nyolc nap komoly fennakadást okozott fogyókúrám menetében.

Régóta nem kérdés, hogy már csak akkor sikerül fogynom valamit, ha nem térek el megszokott napi- és étrendemtől. Ennek pedig része az is, hogy vacsorára csak egy egész kevés zöldséget vagy gyümölcsöt eszem. Ebben a nyolc napban pedig négy vacsora is volt.

Férjem munka ügyben sokat utazik. Ha néha nem mennék el vele, alig találkoznánk. Ezért utaztam el én is múlt hétvégén 3 napra külföldre. Ebből 2 nap ülés egy helyben, 2 vacsora, a reggeli is lényegesen több mint máskor. Persze nem mondom, jó néha kicsit kimozdulni.

Pár napra rá egy vendégség, tegnap egy születésnap, mindkettő este. Közben határidős munkák, napi 10 óra ülés a számítógép előtt, mozgás semmi.

Fogalmam sincs, miért nem fogyok mostanában. Különösebb oka nincs, mozgok is, és vacsorára alig eszem valamit. Napközben viszont még nem szeretném csökkenteni megszokott étrendemet.

Kezdek lemondani arról, hogy október közepére elérhetem a végleges súlyomat. Igaz, mikor ezt 2010. március 4-én, 78,90 kilós súllyal elhatároztam, praktikus szempont vezetett: az őszi-téli ruhatáramat akkor már biztosan le kell cserélnem, és az lenne a gazdaságos, ha ezt a végleges súlyomra tehetném.

Most már nem tartom akkora problémának, ha ősszel, tél elején lesz még rajtam pár kiló plusz. Ahogy most tapasztalom, ruháim nagy részénél 5-10 kiló nem sokat számít. A nadrágoknál persze gond, de még most is simán felveszek olyan szoknyát, felsőt, ami 85-90 kiló között is jó volt rám. Csak annyit akarok erre az átmeneti állapotra költeni, amennyit nagyon muszáj.

Ettől függetlenül nagyon várom már, hogy megszűnjön végre a káosz, ami most a szekrényemben van. Még soha ennyi használaton kívüli holmim nem volt, miközben alig tudok valamit felvenni.

Egyelőre mindent megtartok - akár kifogytam belőle, akár divatjamúlt -, mert jó az anyaguk, és bízom abban, hogy nagy részüket érdemes lesz majd átalakíttatni. Ha végleg lefogyok, persze.

Elég peches napom volt ma, de legalább a reggel jól indult. A legszebb napok a fogyókúrában azok, amikor az ember a mindenkori legalacsonyabb súlyát méri. Velem is ez történt.

Újabb, eléggé eredménytelen hónap telt el. Nem árt megint átnézni, hogy a tavaly júliusi újrakezdés óta mi történt:

A táblázatból is látszik, hogy ez az év eddig – egyedül a márciust kivéve – nem volt túl eredményes. Legalábbis havi szinten alig észrevehető a változás. Az egyetlen pozitívum, amit fel tudok mutatni, hogy nem felfelé, hanem lefelé haladok. Így még ebből a minimális csökkenésből is összejött év eleje óta –5,66 kiló.

Mióta kevesebb élesztős dolgot eszem, kidolgoztam egy újabb stangli receptet is. Ez legalább annyira népszerű otthon, mint a másik, és kevesebb benne a kalória + a szénhidrát is.

Amiből kiindultam, az a klasszikus 25 dkg liszt, 25 dkg krumpli, 25 dkg margarin, 25 dkg sajt recept. Amit változtattam:

• a liszt fele fehér liszt, a többi teljes kiőrlésű rozsliszt illetve zabpehely,
• a sajt helyett zsírszegény túró,
• a margarin is kevesebb (csak 130 g illetve 30 g olíva olaj),
• teszek bele magokat is. 

A krumplit héjában megfőzöm. Amíg fő, ki lehet mérni a többi hozzávalót. Ha a krumpli már puha, meghámozom, kimérem és összetöröm. Összekeverem az egészet, jól kidolgozom. Utána egy órát pihentetem. 6-7 mm vastagra szoktam kinyújtani, mert akkor egyszerre belefér egy tepsibe. A tetejét késsel átlósan bevagdosom. Nagyjából 2 cm széles, 5 cm hosszú darabokra vágom fel (egy-egy ilyet szoktam a tízóraihoz illetve az uzsonnához megenni). A tetejét tojássárgájával meg kell kenni, utána megsütni. Ebből egy heti adagot félreteszek magamnak a tízóraihoz és az uzsonnához.  

Nyersen ez összesen 970 g, amiből 100 g 295 kcal és 24,8 g szénhidrát. Ha egészen pontosan ki akarnám mérni, akkor a tízóraihoz egy 18 g-os (55/4,46), uzsonnához pedig egy 22 g-os (66/5,45) darab járna, de mostanában már nem veszem ezt ennyire precízen.

Ma gyorsan beírom a súlyomat, mert ki tudja, holnap megint mennyi lesz? Még mindig nem érzem, hogy biztonsággal 76 kiló alá kerültem volna. A hétvégi háromnapos ünnep sem tett jót, utána újra feltűntek a 77-tel kezdődő súlyok. Szerencsére csak rövid időre.

Egy hónappal ezelőtt került először a súlyom 76 kg alá. Ennek ellenére még ma sem lehetek biztos abban, hogy ez végleg így is marad. Az utóbbi hetekben folyamatosan fel-le ingadoztam. Ezen a héten például két este is evésroham jött rám, másnapra még a 77 kilót is elértem. Nem tudom mitől, talán a szokatlan hidegtől.

Szerencsére sikerült megfékeznem a dolgot. Jobban odafigyeltem az uzsonnára, arra, hogy minél kedvemre valóbb dolgok legyenek benne, és többet is ettem, hogy este kevésbé legyek éhes. Vacsoránál pedig, mikor már előre éreztem, hogy megint nem fogom beérni a szokásos zöldséggel, helyette áttértem inkább gyümölcsre. Ez bevált.

Ilyenkor mindig egy kis ízelítőt kapok abból, mi történne, ha hirtelen abbahagynám a diétázást, és visszatérnék korábbi étrendemre. Vajon mennyi idő kellene, hogy elérjem újra eredeti, 97,5 kilós súlyomat? Fél év?

A másik, ami szintén eszembe jut időnként: vajon hány kiló lennék ma, ha 3 éve nem határozom el, hogy véget vetek önpusztító életmódomnak? 110 vagy 120 kiló?

Fogyókúrám éppen ma 3 éve, 2007. május 17-én kezdődött. Persze, nem ment simán, volt ezalatt bőven stagnálás, visszahízás is. Az első két évfordulón nem is volt mit ünnepelnem. 2008 májusra már majdnem a felét visszahíztam az előző évben leadott 12 kilónak, és még örülhettem, hogy 2009 májusban is csak ugyanott tartottam, és nem léptem túl eredeti súlyomat. Tavaly júliusban viszont újrakezdtem, és a mai eredményem nagy részét, közel -17 kilót, azóta értem el.

Őszintén szólva, már nem is nagyon emlékszem, miben bíztam, mikor hozzáfogtam. Igaz, volt egy előtte pár alkalommal már kipróbált, 8-10 kg fogyásra bevált saját módszerem, de fogalmam sem volt, meddig fogom bírni, meddig tudok vele eljutni. Csak egy dologban voltam biztos: valamit muszáj kezdenem magammal.

Rengeteg tapasztalatot szereztem. Hozzászoktam, hogy többnyire csak az adott napot nézem, abból próbálom a maximumot kihozni. Ha nem sikerült, semmi gond, másnap mindig ott az új lehetőség az újrakezdésre vagy a folytatásra. Nem lehet elrontani.

Volt közben másfél év, mikor a teljes visszahízás ellen küzdöttem. De még ezalatt is minden reggel úgy keltem fel, hogy ma sikerülni fog. És tényleg voltak napok, mikor sikerült is, de sajnos sokkal több, amikor nem. Ezért híztam vissza a leadott súly nagy részét - de mégsem az egészet, ami már önmagában is nagy szó.

Mostanában szerencsére azok a napok vannak többségben, mikor be tudom tartani azt a pár kötöttséget, ami feltétlenül szükséges. Mert mai fogyókúrám már lényegesen más, mint az elején volt, szinte alig van benne kalória-számolgatás, ami hosszú távon szinte betarthatatlan.

Nem mondom, hogy könnyű. Főleg azért nem, mert ilyen régóta tart. Talán egyszerűbb lett volna, ha korábban elkezdem, és nem várom meg, míg 33 kiló plusz rám rakódik.

Mi a titka a fogyásomnak? A legfontosabb szempontok:

• Naponta 5x eszem. Keveset persze, de így nem éheztetem ki magam annyira. A túlzott éhség nem vezet jóra, csak evésrohamokhoz.
• Annyit eszem, ami ahhoz kell, hogy éppen fogyjak, nem kevesebbet.
• Minél több egészséges dolgot igyekszem enni. De nemcsak azt. Rengeteg kísértés vesz körül, ha mindenből ki kellene maradnom, már rég feladtam volna.
• A vacsorára különösen odafigyelek. Ha nem fogyok, először mindig ott jönnek a megszorítások.
• Sokat iszom, lényegesen többet, mint korábban. A szénsavas vízről teljesen leszoktam.
• Igyekszem mozogni is. Azt és annyit, amihez kedvem van, így nem érzem kényszernek.
• Más célt tűztem ki magamnak, mint korábban: nem hagyom abba, nem függesztem fel a fogyókúrát, míg el nem érem a végleges súlyomat.

Biztos, hogy rövid távon lehetne ennél szigorúbb diétát tartani, tartottam én is jó pár alkalommal. De ilyen hosszú ideig nekem másképp nem menne.

Olvastam egyszer egy gazdasági könyvben: van egy pont, mikor a mennyiségből minőség lesz. Egyszerű kis noname fogyókúrám az én szememben mindenképpen átment ezen az átalakuláson. Ki gondolta volna, hogy az önmagukban említésre sem méltó havi 1-2 kiló mínuszokkal el lehet jutni idáig? Még én sem, környezetem pedig főleg nem.

Közel 22 kiló fogyás már tényleg valami. Nagyon örülök, hogy elértem, mert nem lehet összehasonlítani, mennyivel jobban érzem magam.

Már csak 11 kiló van hátra.