Fogyókúra-blog

A mozgás nálam még mindig az otthoni tornára és a gyaloglásra korlátozódik. De ez már rég nem ugyanaz, mint korábban.

Most sem járok el sehová tornázni. Nagy előny, hogy akkor csinálhatom, amikor időm és kedvem van, azt és annyit, ami jólesik. Nem viszem túlzásba, de azért haladok. Tavaly ősz elején, mikor belekezdtem, a töredékét sem tudtam megcsinálni annak, amit most.

A gyaloglásban is van összehasonlítási alapom. Nekem az a legegyszerűbb, ha körbegyaloglom a közeli teret. Ezt már 90 kiló felett is többször megtettem, három (1500 m), esetleg négy körig bírtam. 5 körnél eljutottam a teljes végkimerülésig. Azt sajnos nem mértem, hogy akkor ehhez mennyi idő kellett. Mostanában, ha rászánom magam, legalább 5 kört megyek. A 2500 m-t 30 perc alatt teszem meg, ami 5km/h sebességnek felel meg. Úgy tudom, ez nem annyira rossz, és ettől még alig fáradok ki. Kipróbáltam, tudnék valamivel gyorsabban is menni, de az még nem esik jól. Legalább ekkora a különbség akkor is, ha kirándulni megyünk.

Tegnapelőtt mérgemben, hogy hetek óta nem fogyok, jól bevacsoráztam. Pontosabban annyit ettem - ami egyébként a szerencsésebb embereknek természetes -, hogy éppen jóllakjak. Tegnap reggelre aztán fel is ment a súlyom 77 kilóra. Így nem csoda, ha ma reggel tényleg meglepődtem. Remélem, nem a mérleg készül tönkremenni.

A tegnapi nap is olyan volt, mint máskor, két különbséggel. Az egyik a máriatövis olaj. Még a természetgyógyász javasolt márciusban egy kúrát, de csak tegnap kezdtem el. A másik a lúgos víz. Már hetek óta nem ittam, mert most nincs időm otthon ülni, és várni a házhozszállítást. Így végül tegnap hazacipeltem 5 litert.

De azt azért én sem hiszem, hogy ettől a két dologtól fogytam volna hirtelen ennyit.  

Többet vártam a múlt héttől. Ebédre végig csak egészséges dolgokat ettem, vacsorára pedig zöldségen, gyümölcsön kívül szinte semmit, abból is keveset.

Igaz, kezdődő visszahízásom megállt, sőt, 7 nap alatt le is ment 85 deka, de még mindig 76 felett vagyok. 5. hete, hogy nem vagyok képes leadni tartósan 1 kilót.

Nincs olyan életkor, amiben ne lenne érdemes lefogyni. Most nem azokra az ötletszerű fogyókúrákra gondolok, amit az ember több–kevesebb sikerrel évente megcsinál, hanem elérni és végleg megtartani az ideális súlyt – lehetőleg minél fiatalabb korban kellene. Ezt nyilván a teljesen magától értetődő előnyök miatt – egészség, szebb külső, sokkal jobb életminőség – lenne fontos minél hamarabb megtenni. 

De van még valami, ami emellett szól: most már látom, hogy az idő múlásával környezetünk megjegyzései is eléggé megváltoznak. Bár én nem a mások véleménye miatt, hanem saját érdekemben fogyok, mégsem tudom teljesen kivonni magam ezek hatása alól.

Korábban, még 12-15 éve is, ha lefogytam az évi szokásos mennyiséget, általában egységesen ez volt a vélemény: milyen jól nézel ki! De most?

Kezdődött az elején. 97 kilóról indulva  az első pár kiló mínusz meg sem látszott. Akkor még elkövettem azt a hibát, hogy beszéltem a fogyókúrámról. A látszólagos sikertelenséget látva azonnal jött számtalan "jótanács", mit, miért nem csinálok jól.

Aztán, kicsit nagyobb eredménynél volt pár pozitív megjegyzés is:

• "Mintha fogytál volna".

15 kiló körül már többen megjegyezték:

• "Nem mertük megkérdezni, hogy fogytál-e, hátha beteg vagy”
• "Az arcod egész megváltozott"

Mostanában:

• "Eleget fogytál már, abbahagyhatnád"
• A férjem: "Nem lesz valami bajod?" - Ő egyébként tesz is róla, hogy nehogy túl gyorsan fogyjak. Mindig beszerez valamit, aminek biztosan nem tudok ellenállni.
• A fiam: "Irigyellek, engem is fogyassz le!"

Talán még az a legjobb, hogy azok többsége, akik évek óta nap mint nap látnak, egyáltalán sehogy sem kommentálja 21 kilós fogyásomat. Olyan szinten nem tűnik fel nekik, hogy nézek ki, hogy szerintem észre sem vették.

Az egyetlen, igazán pozitív megjegyzést a lányomtól kaptam:

• Büszke vagyok rád, mama!

Sokat vártam a tegnapi ebédtől. Pontosabban a hatásától, mert pillanatnyilag nincs jobb ötletem arra, hogy megállítsam kezdődő visszahízásomat. 

Az utóbbi 10 napban ízelítőt kaptam abból, hogy mire számíthatnék, ha egy időre abbahagynám a fogyókúrát. Kicsit kevésbé figyeltem oda, kicsit többet ettem, de semmi extra. Mégis a 10 nap alatt 1,15 kiló jött vissza, sokkal gyorsabb ütemben, mint ahogy lefelé szokott.

A vega ebéd meg is érkezett, és nem okozott meglepetést. Látványa és íze éppen olyan volt, mint a múltkor: a még éppen elviselhető határán. Viszont kárpótolt a tudat, hogy legalább egészségeset eszem, illetve az a –70 deka, amennyivel ma kevesebb vagyok, mint tegnap reggel. Nagyon remélem, hogy beválik.  

A fogyókúra olyan, mint bármi más. Ha nem foglalkozik vele az ember eleget, akkor nem működik. Ezt már többször megtapasztaltam, és így jártam ezen a héten is.

Kicsit összesűrűsödött a munkám, így nem igazán figyeltem másra ezen kívül, az evésre sem. Visszatértek újra a 76 feletti súlyok.

Tegnap este lecsót főztem. Tudtam előre, hogy meg fogom kóstolni, de annyira jó lett, hogy végül ettem belőle egy normális adagot. Utána, mivel gondoltam, a másnapi fogyásnak már úgyis annyi, jött még egy doboz diétás tejberizs, két kiskanál nagyon finom áfonya lekvárral (családom mindig gondosan ügyel arra, hogy legyen otthon ilyesmi). Kicsit később még 8 szem aszalt sárgabarackot is megengedtem magamnak.

Végtelenül unalmas fogyókúrámnak mára mégis sikerült meglepetést okoznia: fogytam, sőt nem is keveset. Fogalmam sincs, mégis mitől?

Pedig tegnap éppen ezen gondolkoztam. Tulajdonképpen nem is csak azért várom már annyira a végét, hogy valamivel többet ehessek. Hanem azért, mert ez az egész már olyan régóta tart, hogy tényleg eléggé meguntam. Sokszor előre pontosan meg tudom tippelni, mi lesz másnap a mérlegen.

Nagyon várom az új kihívást. Végre azzal szeretnék foglalkozni: hogyan fogom megőrizni nehezen elért súlyomat, mennyi ideig, milyen módszerekkel kell majd diétáznom, mennyit és mit kell mozogjak, hogy elkerüljem a visszahízást. És egyáltalán: egész életem ezzel fog telni, vagy beáll egyszer valami egyensúly? Ez az, ami igazán érdekelne. De eddig valahogy el is kell jutnom.

Ha most sokkal fiatalabb lennék, valószínű, hogy ezt a 11,30 kilót, ami még hátra van, megpróbálnám valamilyen gyorsabb módszerrel leadni. Nem hiszem, hogy ennek ellen tudnék állni. Így viszont még jó pár hónap van előttem.    

Visszatért fogyókúrám korábbi - alig észrevehető – üteme. Mindegy, nem is azt vártam étrendem változtatásától, hogy gyorsabban fogyjak. A cél az lenne, hogy extrán magas, 7 feletti koleszterin értékemet is alacsonyabb szintre vigyem. Ezen ugyanis a fogyás eddig nem segített.

Megváltozott étrendem egyik jellemzője, hogy szinte alig van benne sajt. Otthon egyáltalán nem eszem, ritkán, hétköznap az ebédben fordulhat elő valamennyi. Hát, nem könnyű, mert gyakorlatilag ez (volt) a kedvenc ételem. Megpróbálom pótolni a zsírszegény túróval, különböző módokon fűszerezem, leginkább valami light körözöttnek készítem el. Azért mégsem olyan.

Ez nálam tényleg nagy lemondásnak számít. Remélem, legalább lesz valami eredménye.  

Lassan három éve, hogy elkezdtem stagnálással, visszahízással bőven tarkított fogyókúrámat. Azt lehetne hinni, hogy már végképp elfogyott a türelmem, de nem. Sőt.

Mintha könnyebben mondanék le dolgokról, legyen az egy meghívás, egy teljes heti utazás, vagy más, korábban megszokott dolgok. Mindegyikre volt példa az elmúlt hetekben. A héten például kimentem egy szakmai vásárra. Ezt minden évben megteszem, de úgy, hogy ott is ebédelek. Nem is akármit: sajtos-tejfölös lángost és/vagy sült kolbászt uborkával, kenyérrel, rétest, palacsintát. Általában nem eszem ilyesmit, de ennek, ott van egy hangulata, nem tudok neki ellenállni. Most viszont csak egy kávét ittam, mert direkt ebéd után mentem ki, még uzsonnát is vittem magammal.

Az egész kezd egy türelemjátékká válni. Minden nap megmérem magam, és ha áll a súlyom vagy esetleg nő, aznap a szokásosnál kevesebbet eszem, főleg vacsorára. Mint tegnap is: 1 sárgarépa, 3 g fűszeres olívaolaj, 2 kiwi.

Egyre közelebb a vége. Már csak 11,85 kilót kellene fogynom, ami messze nem tűnik annyira elérhetetlennek, mint mikor még 30 vagy 20 kiló állt előttem. Érdemes érte lemondani dolgokról, hogy végre túl legyek rajta.

Ez lehet az oka. 

Nekem nagyon bevált, hogy naponta mérem a súlyom.

Tegnap este például alig tudtam megállni, hogy ne egyek a húsvétról maradt diétás csokiból. Ha még van 3-4 napom a súlymérésig, biztos, hogy nem sokat gondolkodtam volna. Így viszont mégis sikerült kihagynom. Annak, ha a másnapi növekvő súlyomra gondolok, elég nagy visszatartó ereje van.

De nemcsak erre jó, hanem így sokkal jobban meg tudom figyelni azt is, mi okoz hirtelen ± súlyváltozást.