Fogyókúra-blog

Két hete próbálom átlépni a 80-as határt. Alig hiányzik hozzá pár deka, de nem megy.

Érdekes lenne tudni, mi van a háttérben? Vajon csak én képzelődöm, vagy tényleg különbség van zsír és zsír között, és nem mindegy, hogy valami már 12 éve rajtam van, vagy csak 6 éve rakódott rám? Jó lenne ismerni a dolog kémiáját, de ehhez sajnos, végképp nem értek.

Most még a hétvégében sem bízhatok, abban, hogy a későbbi mérés miatt esetleg mégis sikerül, mert nem leszek mérlegközelben.

Stagnáló súlyom mellé jól jött egy kis sikerélmény.

Nagy várakozással néztem a tegnapi laborvizsgálat elé: vajon a csökkenő kilók mennyi változást hoztak a 2008. decemberi, 7(!) „+” jelet tartalmazó leletemhez képest?

Kivártam a labor előtti kilométeres sort, de megérte, mert a „+” jelek száma kettőre csökkent. Sajnos, a koleszterin értéke is közte van, ami gond, mert lehet, hogy már nem fogom megúszni a koleszterinszint csökkentő gyógyszer szedését.

Mostani étrendem jót tesz a vércukromnak, bőven a normális tartományba került, így most az aktuális kihívást a koleszterin jelenti. Nem szeretnék hosszú távon gyógyszert szedni.   

Visszaállt fogyókúrám korábbi lassú, föl-le üteme, bár ez az egy hét alatt 20 deka fogyás még a szokásosnál is gyengébb. Pedig nem ettem se többet, se mást, mint a múlt héten, mikor 5 nap alatt megszabadultam az évvégi 1,35 kilótól. Az sem új szokásom már, hogy vacsora után pár órával, ha túl éhes vagyok, megeszem néhány szem aszalt gyümölcsöt. De lehet, hogy most ezt egy darabig ki fogom hagyni.

Mostanában - ha valaki megkérdezi - nem könnyű választ adnom arra, hogy mitől fogyok. Röviden legalábbis nem. Egy ilyen kérdésre általában egy ismert fogyókúrás módszer nevét várják, vagy maximum egy-két mondatot.

Korábban nem volt ilyen problémám. Elég volt annyit mondanom, hogy 1400 kalóriát, 160 g szénhidrátot eszem, napi 5 étkezésre elosztva. Mostani fogyókúrám viszont, bármennyire is könnyű betartani, túl bonyolult ahhoz, hogy röviden összefoglaljam. Az étrendet leírni is legalább egy fél oldal, és mellette ott van még a tavalyi pár hét gyógyszer, a lúgos víz, a citromos víz, a torna, végül pedig az elhatározás, hogy végleg lefogyok. 

Még jó, hogy van ez a blog. Így mondhatom: ha tényleg érdekel, olvasd el a blogomat.

Végre egy kis változatosság: újra haladok.

Mikor december 7-én elértem a –16 kilót, tényleg örültem neki. Akkor még nem gondoltam volna, hogy 5 hétre lesz szükség ahhoz, hogy túllépjek a 16-tal kezdődő súlyokon. De hát az évvége közbejött.  

Idegesítő dolog kétszer lefogyni ugyanazt a súlyt, de kész, túl vagyok az évvégi plusz leadásán. Tényleg gyorsan ment, 5 nap alatt sikerült. Igaz, hétvégi mérés, de a december 20-i 80,75 kg is az volt.

Most mindenesetre érdekes időszak következik. Már 80-81 kg között is elég régen voltam (2003-ban), de hogy 80 alatt utoljára mikor, fogalmam sincs. Ha jól emlékszem, és valóban 1998 elején, akkor mostantól egy olyan súllyal kell megküzdenem, ami 12 éve stabilan rajtam van. De 8 éve biztosan.

Ilyet eddig még nem próbáltam. Ugyanúgy, ahogy sikeres téli fogyókúrát sem. Vajon elég lesz-e hozzá a mostani életmódom?  

Könnyen jött, könnyen megy – mármint az évvégi plusz súly.

Már az előző három nappal is elégedett voltam, egyformán 20-20 deka ment le. De ez a mai -45 deka akkor is elég váratlanul ért. Főleg azért, mert tegnap vacsorára még valamivel többet is ettem a szokásosnál: egy 200 grammos zöldborsó-bébirépa konzerv tetejére raktam felszeletelt sonkát, mozzarellát, ráreszeltem füstölt sajtot (mindenből persze csak keveset), és a mikróban felmelegítettem. Hozzá egy paradicsom, savanyú káposzta, 1 gerezd fokhagyma, víz.

Mindenesetre este 10-kor jobbnak láttam újrakezdeni az évvégén elhanyagolt tornát. Lehet, hogy ez az oka.

40 dekát jó esetben 1 hét alatt szoktam fogyni, nem két nap alatt. Pedig tegnap már vacsoráztam is: 1 pár baromfi virsli, savanyúkáposzta, víz. Szeretem ezt a fajta vacsorát, mert olyan érzése van tőle az embernek, mintha tényleg evett is volna valamit… Később még pár szem aszalt meggy.

Már korábban is többször tapasztaltam, hogy a rövid idő alatt felszedett súly lefelé is gyorsabban megy. Remélem, most is így lesz. Ez is egy érv amellett, hogy az ünnepek után azonnal bele kell fogni a fogyókúrába. Nem érdemes megvárni, míg a túlsúly stabilizálódik.     

Kíváncsi vagyok, mikorra érem el karácsony előtti súlyomat. Talán szombatra sikerül.

Valószínűleg még a múlt heti jóllakottság érzésnek köszönhető, hogy tegnap is sikerült kihagynom a vacsorát. Pedig milánóit csináltam és sós stanglit, és egyiket sem kóstoltam meg. Igaz, ma makarónit reggeliztem (nem fogyókúrás, hanem igazi milánói makarónit), paradicsommal, zöldséggel, pár szem olívabogyóval, a stangli pedig a tízórai és uzsonna része. Így nem érzem annyira, hogy bármiből kimaradnék.

Éppen ez az, amit mostani diétámban szeretek, a kötetlenség. Az, hogy nincs konkrétan meghatározva, mit kell ennem, elég, ha pár szempontot betartok. Az édességen kívül gyakorlatilag bármi belefér az étrendbe, persze ésszerű mennyiségben.

Fogyókúrám mostani szakasza hatodik hónapja, tavaly július óta tart. Mégsem érzem, hogy túl nagy teher lenne, azt pedig semmiképp, hogy ideje lenne abbahagyni. Igaz, lassan megy, havi 1,5-2 kilónál többet nemigen fogyok tőle. Ha mindent pontosan kimérnék, mint korábban, ha beiktatnék heti egy zöldség napot, valószínűleg fel lehetne gyorsítani. De kérdés, akkor vajon meddig bírnám?

Ennyivel vagyok több karácsony előtti, legalacsonyabb súlyomhoz képest. Remélem, ez már nem nő tovább... 

Tegnap délben lezártam a nagy évvégi lazítást. A nap többi része már a „mentsük, ami még menthető” jegyében telt el, alig ettem valamit. Ez persze kevés volt ahhoz, hogy ellensúlyozza az elmúlt két hét hatását.

Na mindegy, ennyi nekem is járt.