Fogyókúra-blog

A fogyás szempontjából különösen sokat várok ettől az évtől: szeretném végre elérni, illetve megtartani végleges súlyomat. Remélem, sikerül.

Boldog új évet, sok sikert, hasonlóan eredményes fogyókúrát kívánok a blog minden olvasójának!  

Túl vagyok a karácsonyon. Elfogyott a mézes, a maradék bejgli és a kókuszos szaloncukor szerencsére egyáltalán nem vonz, habkarikát pedig, ami a kedvencem, de egyedül én szeretem, az idén direkt nem vettem. A hűtőben is rendet raktam, ami szerintem a fogyókúra egyik alapja.

Nem túl régóta iszom a pH 9,1 lúgos vizet, november közepén rendeltem először. Azt, hogy a fogyásra van-e hatása, egyelőre nem tudom eldönteni. Két változást viszont már észrevettem: sokkal jobban alszom, és fejfájásom is lényegesen ritkábban van.

Valószínű, hogy az ideális kiszerelést is sikerült megtalálnom. 19 liter sok nekem felbontva, de az 5 literes visszaváltható kannás megoldás – házhozszállítva - úgy néz ki, be fog válni.

Az étrendemet senkire nem erőltetem rá otthon, így a vizet sem. Ott áll, minden kommentár nélkül, az iszik belőle, aki akar. Ki gondolta volna, hogy éppen a férjem lesz az első (sőt máig az egyetlen), aki elkezd rájárni? Pont ő, aki minden egészséges dolgot eleve fenntartással fogad, aki rendszeresen feltölti a mélyhűtőt hurkával, kolbásszal. Sőt, újabban már a baráti körében is elkezdte ajánlani!      

Szerintem a biztos rossz is jobb, mint a bizonytalanság. Így én ráálltam, mindennap.

Mindenki tudja, hogy zajlik a karácsony, így nem is részletezem. Csak a számok:

• 23: 81,10 kg
• 24: 82,20 kg 
• 25: 81,85 kg
• 26: 81,50 kg
• 27: 81,60 kg

Egy dologtól féltem. Nem tudom, mennyi süteményt lehet megenni anélkül, hogy ne alakuljon ki az édesség iránti kényszeres vágyakozás. Úgy néz ki, valamennyit azért lehet enni, és ezt a határt még nem léptem túl. 

Igazi szép ajándék ez a tegnap érkezett levél, így karácsony előtt:

"Kedves Fogyi blog írója!

Rendszeres olvasód vagyok, nagyon bátorító számomra olvasni, hogyan mennek le a kilóid. Én is eszerint a diéta szerint próbálok élni kb 4 hónapja, mivel 28 éves korom ellenére cukorbetegséget jósolt a doki az értékeim miatt. Sosem volt erőm változtatni, fogyni, de mióta megkörnyékezett a betegség, azóta tudatosabban akarok élni. Ebben sokat segített a blogod, jók az ötletek, és tényleg működik a dolog. Nekem 3,5 hónap alatt sikerült 10 kilót leadnom, már csak 5 kilót szeretnék leadni.

Nem azt mondom, hogy milyen jó vékonyabbnak lenni, meg csinosabbnak, hanem hogy milyen jó tudatosan enni, élni, nem függni az ételtől, és emiatt, és a teljesítmény és a siker miatt vidámabbnak, kiegyensúlyozottabbnak lenni!!!

Kívánom, hogy elérd a célod jövőre, hogy meg tudd tartani, és a blog "befejeződjön" a siker miatt! Legyen áldott, egészséges karácsonyod, és nagyon jó új éved!"

Köszönöm, és sok sikert! Örülök, hogy segíthettem.

10 kilóval már biztosan. Tavaly karácsonykor éppen ennyivel voltam több. Ilyenkor a jobb fizikai állapot különösen sokat számít.

Szerencsés dolognak tartom azt is, hogy az ünnepek előtt fogyókúra közben vagyok. Kisebb az étvágyam, és nincs édesség iránti vágyam sem.

Ez egy igazi szép nap. Nemcsak 81 kg alá sikerült kerülnöm és elérnem az idei -12 kilót, de túl vagyok tervezett fogyásom, a -33 kg felén is.

Nem mondom, hogy problémák nélkül, mert elég sok kitérő volt közben. Viszont rengeteg tapasztalatot szereztem, így, ha sikerülne ebben az ütemben folytatni tovább, jövő őszre akár el is érhetném.

Egy ideje már jó rám a 44-es, illetve az angol számozás szerinti 14-es méret. Nem mintha sokra mennék vele, mert erre az átmeneti időszakra nem célom lecserélni a ruháimat. Még akkor sem, ha most, a karácsonyi ajándékvásárlás közben volt épp elég kísértés... Túl nagy luxus lenne.

Néha azért veszek egy-két „hangulatjavító” darabot. Például a sötétbarna farmerból, ami a ruhatáram alapja, most három is van:  az agyonhordott 18-as és a még hordható, de már nagy 16-os méret mellé megvettem a velük teljesen azonos színű és szabású 14-est is.

Ne árt ezt minél többször hangsúlyozni. Elég pár nap, hogy nem csak ezt eszem, és máris kezdődik a visszaesés.

Mióta ráálltam az esti salátaevésre, még ritkábban főzök hétköznap esténként. Nem mondhatnám, hogy ezt a családom jó néven veszi tőlem, ezért néha mégiscsak belefogok. Főzés közben kóstolni mindenképpen kell, így aztán az is előfordul, hogy végül eszem belőle. 

Éppen ezért volt jó a korábbi diétám. Bár sok mindent ki kellett spórolni a receptekből, mégis vacsorára viszonylag normális ételeket ehettem. Sokkal inkább megfelelt egy hosszantartó fogyókúrához. Kár, hogy már nem fogyok tőle.   

Az utóbbi hónapokban vacsorára ritkán eszem főtt ételt, inkább nyers zöldséget, kiegészítve valamilyen fehérjével (sajt, sonka, natúr halkonzerv) és pár g fűszeres olívaolajjal.

Télen viszont előfordul, hogy vágyom valami „komolyabb” ételre. Mint ahogy tegnap este is. Ezért egy 200 g-os bébirépa-zöldborsó konzervhez készítettem egy kis öntetet (egy tojás, 12%-os tejföl, 1 szelet sonka, kevés reszelt sajt), és megsütöttem. Hozzá két kis paradicsom, víz. Sőt, később még pár szem aszalt szilvát is.

Nagyon finom volt.