Fogyókúra-blog

Vannak napok, mikor kétszer mérem meg magam.  Mint például ma is. Reggel ½ 8-kor már csak 5 deka hiányzott ehhez a szép kerek számhoz. Így aztán halasztottam a reggelit, rámoltam, húztam kicsit az időt. 8-ra sikerült is elérnem, ami még mindig jóval korábbi időpont, mint a hétvégi mérések.

Töméntelen édességet megettem életem során. Nálam mindig ez jelentette a legnagyobb problémát. A kényszer, hogy valami édeset kellene ennem, általában ebéd után és este jelentkezett, és képtelen voltam neki ellenállni.

Többnyire mindig volt otthon édesség. Sokszor nem is kellett vennem, a rokonok, barátok, ismerősök előszeretettel hoztak ajándékba csokoládét, bonbont, lekvárt, süteményeket. Hoznának a mai napig, de mivel most már nem csak én, de a családból senki nem akar ilyesmit enni, rendszeresen visszautasítottam. Így már majdnem leszoktak róla.

Tapasztalatom szerint nálam egyetlen mód van arra, hogy megszüntessem az édesség utáni vágyat: nem szabad cukrot enni, akkor elmúlik. Mostanában szinte egyáltalán nem is eszem: egy fél mokkáskanállal a napi egyszeri kávémba, hogy ne legyen teljesen keserű, péntekenként néha a menüben édes tészta, a születés- és névnapokon pedig töredéke annak, mint korábban. Leszoktam a diétás édességekről is. Gyümölcsöt és néha szőlőt persze eszem, időnként egy-egy kis kanál mézet is, de sokkal kevesebbet, mint régebben. 

Karácsony előtt különösen aktuális ez a téma. Nehéz időszak jön. Nem vitás, csokoládét, szaloncukrot, süteményt enni örömet okoz. De naponta szembesülni folyamatosan csökkenő súlyommal - legalább ekkora öröm. Ha nem nagyobb. 

Néha előfordul, hogy este alig vagyok éhes, mint ahogy tegnap is. Ezért még a szokásosnál is kevesebbet ettem: 2 sárgarépa, két kis paradicsom, 6 g fűszeres olívaolaj, víz.

Az utóbbi másfél hétben elég lassan haladtam, jól jött egy kis gyorsítás. Igazán jó érzés.

November végén más években általában már nem fogyókúrázom. Sőt, ilyenkor szoktam "megalapozni" a visszahízásomat: november 28. és 30. egy-egy születésnap, november 30. két névnap.

Ez az év ebből a szempontból is más. A fogyókúrát sem hagytam abba, és egy hét stagnálás után újra van eredmény.

Többet enni, kevesebbet inni – garantált módja annak, hogy az ember több napi munkája kárba vesszen. Elég volt hozzá két születésnapi ebéd és a kapcsolódó programok.

Az utóbbi 4 nap egész jól alakult. A –15 kg elérése már önmagában is siker, de még az ütem is felgyorsult. Nálam legalábbis négy nap alatt 45 deka már soknak számít, máskor egy hét alatt sem tudok ennyit leadni.

Ilyenkor érdemes megnézni, mi lehet az ok.

Az étrendem változatlan. Tudom tartani a viszonylag szénhidrátmentes vacsorákat. Azért viszonylag, mert az előfordul, hogy gyümölcsöt eszem. De a komolyabb szénhidrátok (kenyér, tészta, rizs, krumpli) elmaradtak. A torna sem több, mint eddig.

Egy dolog változott, a víz. Nem a mennyisége, mert már azelőtt is sokat ittam. November közepén rendeltem a pH 9,1 lúgos vizet. Egy hétig az irodában ittam, szombattól viszont már otthon, így főleg este és reggel. Lehet, hogy ilyenkor jobban hat, mint napközben.  

Odafigyelek a citromos vízre is, hogy ne felejtsem el. Olvastam valahol, hogy fehérjével együtt nagyobb a zsírégető hatása. Ezért most nem külön iszom, hanem mindjárt a reggeli vagy a vacsora után.

Már több mint 3 hónapja tornázom otthon. Van, hogy hetente 3-4 alkalommal.

Sok előnye van: kevesebb időt vesz igénybe, nem poénkodik rajtam senki, és főleg nincs előírva az, hogy mit és hányszor  csináljak. Viszont tény, hogy nem szakszerű, nincs olyan hatása, mintha egy személyi edző állítaná össze. Pár napja például gyalogoltunk egy órát, ami azért nem olyan sok, és elég nehezemre esett.

Mindegy, fő az, hogy legalább csinálok valamit. Még mindig nem érzek elég erőt valami komolyabb mozgáshoz.

A hétvége újabb meglepetése, hogy a júliusi újrakezdéshez képest ma éppen 10 kilóval vagyok kevesebb.

Hát igen. Ha tükörbe nézek, valahogy sokkal fiatalabbnak és soványabbnak látom magam. A fényképen azonban jól látszik: bőven van még mit leadnom. Egészen pontosan még 18,30 kilót.