Fogyókúra-blog

Nincs olyan életkor, amiben ne lenne érdemes lefogyni. Most nem azokra az ötletszerű fogyókúrákra gondolok, amit az ember több–kevesebb sikerrel évente megcsinál, hanem elérni és végleg megtartani az ideális súlyt – lehetőleg minél fiatalabb korban kellene. Ezt nyilván a teljesen magától értetődő előnyök miatt – egészség, szebb külső, sokkal jobb életminőség – lenne fontos minél hamarabb megtenni. 

De van még valami, ami emellett szól: most már látom, hogy az idő múlásával környezetünk megjegyzései is eléggé megváltoznak. Bár én nem a mások véleménye miatt, hanem saját érdekemben fogyok, mégsem tudom teljesen kivonni magam ezek hatása alól.

Korábban, még 12-15 éve is, ha lefogytam az évi szokásos mennyiséget, általában egységesen ez volt a vélemény: milyen jól nézel ki! De most?

Kezdődött az elején. 97 kilóról indulva  az első pár kiló mínusz meg sem látszott. Akkor még elkövettem azt a hibát, hogy beszéltem a fogyókúrámról. A látszólagos sikertelenséget látva azonnal jött számtalan "jótanács", mit, miért nem csinálok jól.

Aztán, kicsit nagyobb eredménynél volt pár pozitív megjegyzés is:

• "Mintha fogytál volna".

15 kiló körül már többen megjegyezték:

• "Nem mertük megkérdezni, hogy fogytál-e, hátha beteg vagy”
• "Az arcod egész megváltozott"

Mostanában:

• "Eleget fogytál már, abbahagyhatnád"
• A férjem: "Nem lesz valami bajod?" - Ő egyébként tesz is róla, hogy nehogy túl gyorsan fogyjak. Mindig beszerez valamit, aminek biztosan nem tudok ellenállni.
• A fiam: "Irigyellek, engem is fogyassz le!"

Talán még az a legjobb, hogy azok többsége, akik évek óta nap mint nap látnak, egyáltalán sehogy sem kommentálja 21 kilós fogyásomat. Olyan szinten nem tűnik fel nekik, hogy nézek ki, hogy szerintem észre sem vették.

Az egyetlen, igazán pozitív megjegyzést a lányomtól kaptam:

• Büszke vagyok rád, mama!

Soha még ennyi ideig folyamatosan nem fogyókúráztam. A mostani szakasz már 8 hónapja tart, és még nem látom a végét. 19 kiló mínuszomnak nagy részét, 14,30 kilót is ez alatt fogytam le. Minek köszönhető, hogy ezt eddig kibírtam?

Ételek

Már 97 kilósan is ettem egészséges dolgokat: barna kenyeret, baromfihúst, sok zöldséget, gyümölcsöt, olajos magokat, olívaolajat, teljes kiőrlésű tésztát, zsírszegény tejterméket. Csak éppen a többszörösét annak, amit most, és mellé jó sok (főleg diétás) édességet. Mivel nem a rántotthús-pörkölt-nokedliről indultam, nem kellett teljesen új ételekre átállnom. Szeretem azt, amit most eszem.

Elmúlt az édesség utáni vágyam

Korábban természetes volt, hogy kedvenc esti sorozatom elé lerogyva megettem egy fél tábla diétás csokit vagy tejberizst, kekszet, lekvárt, esetleg gyümölcsös joghurtot. Ez egyszerűen hiányzott a komfortérzetemhez. Ingadozó vércukorszintem miatt arra többnyire ügyeltem, hogy lehetőleg diétást válasszak. De azért időnként becsúszott más is. Ennek az egésznek akkor szakadt vége, mikor tavaly július elejétől 5 hétig szedtem a fogyókúrás gyógyszert. Alig ettem valamit, édességet főleg nem. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy elmúljon az édesség utáni vágyakozásom. Ma már általában 2-3 szem aszalt gyümölccsel vagy egy kiskanál mézzel beérem, de erre is ritkán van szükség.

Fontos, hogy érezzem: nem kell túl sok mindenből kimaradnom

Enélkül nem hiszem, hogy kitartottam volna idáig. Ezért

• csak azt vonom meg magamtól, ami feltétlenül szükséges. Például a mai napig ugyanott ebédelek, mint korábban, és ugyanúgy menüt eszem. Egyszerűen azért, mert szeretek oda járni, jól főznek, és az adag sem annyira sok, hogy megártana, sőt. Csak éppen most nem egészítem ki süteménnyel;
• nem éhezem. Ez a módszer nem drasztikus, annyit eszem, hogy éppen fogyjak, nem kevesebbet (ezért haladok ilyen lassan). Bevált a napi ötszöri étkezés is;
• odafigyelek a bevásárlásra, hogy ne fogyjanak ki otthonról a kedvenc ételeim. Legalább azt a keveset, amit megehetek, olyasmiből válogathassam össze, amit szeretek;
• mostanában sokkal ritkábban főzök hétköznap esténként, mint korábban, mert eléggé megvisel, hogy egyáltalán nem ehetek belőle. Ha mégis főzök, és nagyon szeretném megkóstolni, inkább elteszem magamnak reggelire. Azt, hogy valamiből csak keveset ehetek, és meghatározott napszakban, sokkal könnyebb elfogadnom, mint azt, ha teljesen le kellene mondanom róla;
• nincs semmi lelkiismeret furdalásom attól, ha valamilyen utazás, vendégség, ünnep miatt egy napra, hétvégére, egy hétre felfüggesztem a diétázást.

Kötetlenség

Nincsenek előírt ételsorok, amire állandóan oda kellene figyelnem, csak egy pár szempontot kell betartanom.

És végül: nem mérek ki mindent

Ha az ember szeretne fogyni, milyen célt tűzzön ki maga elé? Mi lehet a jó cél? Az, ahogy általában a fogyókúrás elhatározások szólnak: végigcsinálok egy 90 napos, vagy egy 3 hetes akupunktúrás, vagy bármilyen más fogyókúrát, vagy lefogyok nyárig x kilót? Úgy gondolom, nem.

Mióta – most először - azt tűztem ki célul, hogy lefogyok a végleges, normál testsúlyomra, és kitaláltam hozzá egy viszonylag könnyen betartható fogyókúrát, nagy tehertől szabadultam meg. A valóságban is, de legalább ennyire átvitt értelemben.

Miért jó ez a kezdetben szinte elérhetetlennek tűnő cél, és mit nyerhetek azzal, ha elérem az ennek megfelelő 64 kilót?

• A fogyókúra szempontjából mindenképpen előnyös. Nem kell foglalkoznom állandóan olyan kérdésekkel, hogy mennyit fogyjak le, mikor kezdjem el a fogyókúrát, mikor hagyjam abba, melyik módszert válasszam, és főleg hogyan bírjam ki. Adott az elérendő konkrét súly, és ha egyszer sikerül elérnem, már csak arra kell koncentrálnom, hogy kitaláljak egy olyan étrendet, amivel meg tudom tartani. Mióta ez eldőlt bennem, türelmesebb lettem, és több energiám marad másra.
• A BMI 25 érték nyilván nem véletlenül választóvonal a normál testsúly és a túlsúlyos, betegségre hajlamosító  állapot között. Ez már önmagában is elég indok lenne ahhoz, hogy legalább ezt a felső határt elérjem. A tervezett 64 kiló kevéssel ez alatt van.
• Előnyösebb külsővel élhetek, ami kortól függetlenül lényeges szempont. Nem leszek mások megjegyzéseinek örökös céltáblája.
• Végre öröm lehet a mozgás. Már most kezd az lenni, pedig még 15 kiló hátra van.
• Könnyebb lesz az öltözködés. Nem kell idegesítenem magam az üzletekben, hogy ami tetszik, csak kis méretben van (ha vannak is nagyobb méretek, először azok fogynak el), és nem kell beérnem a kövéreknek való egyhangú választékkal sem. A szekrényem nem lesz végre a kifogyott/kihízott ruhák raktára, és csak az lesz benne, ami tényleg jó rám.
• Az anyagi vonzata sem közömbös a dolognak. Ha valaki lefogy, kevesebbet eszik, nem költ étrendkiegészítőkre, fogyókúrás gyógyszerekre, italporokra, akupunktúrára, egyéb lefogyasztó módszerekre. A folyamatosan változó súly az öltözködés szempontjából is hatalmas pénzkidobás.

Miből gondolom, hogy meg tudom tartani az alacsonyabb súlyt – ha elérem persze?

• Először is bízom abban, hogy ha képes leszek lefogyni 33 kilót, akkor egy olyan étrendet is ki fogok majd találni, amivel, ha kisebb ingadozásokkal is, de szinten tudom tartani a súlyomat.
• A másik egy tapasztalat. Volt olyan, évekig tartó időszak - többször is -, hogy szinte meg sem mozdult a súlyom, 91 kiló körül stagnált. Anélkül, hogy különösebben foglalkoztam volna vele. Ilyenkor mindig arra gondoltam, hogy  ha a normál súlyomon állnék, talán ugyanígy megmaradna az is.
• Végül azt remélem, a mozgás is segíthet majd. Normál súllyal az ember többet tud mozogni, ami önmagában is megkönnyítheti a súly megtartását.

Töméntelen édességet megettem életem során. Nálam mindig ez jelentette a legnagyobb problémát. A kényszer, hogy valami édeset kellene ennem, általában ebéd után és este jelentkezett, és képtelen voltam neki ellenállni.

Többnyire mindig volt otthon édesség. Sokszor nem is kellett vennem, a rokonok, barátok, ismerősök előszeretettel hoztak ajándékba csokoládét, bonbont, lekvárt, süteményeket. Hoznának a mai napig, de mivel most már nem csak én, de a családból senki nem akar ilyesmit enni, rendszeresen visszautasítottam. Így már majdnem leszoktak róla.

Tapasztalatom szerint nálam egyetlen mód van arra, hogy megszüntessem az édesség utáni vágyat: nem szabad cukrot enni, akkor elmúlik. Mostanában szinte egyáltalán nem is eszem: egy fél mokkáskanállal a napi egyszeri kávémba, hogy ne legyen teljesen keserű, péntekenként néha a menüben édes tészta, a születés- és névnapokon pedig töredéke annak, mint korábban. Leszoktam a diétás édességekről is. Gyümölcsöt és néha szőlőt persze eszem, időnként egy-egy kis kanál mézet is, de sokkal kevesebbet, mint régebben. 

Karácsony előtt különösen aktuális ez a téma. Nehéz időszak jön. Nem vitás, csokoládét, szaloncukrot, süteményt enni örömet okoz. De naponta szembesülni folyamatosan csökkenő súlyommal - legalább ekkora öröm. Ha nem nagyobb. 

Jelentős túlsúllyal, sőt sokszor inkább elhízva éltem le az utóbbi 24 évet. Még belegondolni is szörnyű. Persze ezalatt, számtalan fogyókúrámnak köszönhetően többször is megközelítette a súlyom a normál érték határát - ami nálam 65,5 kiló – de ezt 1985 óta soha nem sikerült elérnem. Talán már előtte sem, de arra nem is emlékszem. Nem csoda, hogy most ennyire le akarok fogyni.

Bízom a diétámban, de azért mindig fejlesztek rajta valamit. Könyvekből, az internetről. Így került bele mostanában a szénhidrátmentes vacsora, a rengeteg víz - citromos víz, lúgos víz formájában -, az avokádó, a tökmag, a grapefruit. Egyáltalán az, hogy odafigyelek a lúgosító ételekre.

Soha nem foglalkoztatott még ennyire a fogyókúra, mint mostanában. Bár a dolog hátteréhez nem értek, de a tapasztalatom sajnos, végtelen…  Ezért gondolom, hogy helyes az a következtetés, amit levontam, illetve kipróbáltam: mindig csak annyi ételt szabad megvonni magamtól, amennyi ahhoz kell, hogy éppen fogyni tudjak. Nem többet. Fokozatosan kell csökkenteni a mennyiséget. Ha azonnal a legdrasztikusabb diétát alkalmazom, igaz, gyorsabban haladok, de mihez nyúlok majd, ha az már nem hat? Szintén tapasztalat: egy idő után minden általam ismert módszer elvesztette a hatását.

Fogyókúrázni egyáltalán nem kellemes dolog. Kellő ok nélkül nem is megy.

Míg fiatal vagy, van rá indokod: jobban akarsz kinézni. Ettől van erőd minden tavasszal menetrendszerűen nekifogni, hogy nyár elejére leadd a betervezett kilókat. Ősszel aztán visszahízod, és a következő évben kezded újra. Egyre drasztikusabb módszerekkel, mert a súly is egyre több, amitől nyárra meg akarsz szabadulni.

Aztán egyszer csak eljön az idő, mikor „levegővé” változol. Jönnek szembe az utcán a férfiak, és úgy néznek át rajtad, mintha nem is léteznél. Otthon is egyre inkább azt érzed, hogy a berendezés része vagy, bútordarab vagy háztartási gép. Egyre kevésbé tartod fontosnak, hogy nézel ki. Viszont még nem különösebben teher a súlyod, tudsz mozogni, gyalogolni, nem fáj semmid, a laborleleteiddel sincs probléma. Elvben persze tudod, hogy le kellene fogynod, mert a túlsúly árt az egészségednek. A probléma az, hogy nincs meg rá igazán az okod: a külsőd már nem motivál eléggé, de még nem is érzed magad rosszul a bőrödben. Ettől annyira veszélyes ez az időszak. Elkezded tologatni a kezdés időpontját, mert egyszerűen nincs hozzá kedved. Kimarad az első tavasz, amikor nem fogsz hozzá, majd a következő... Nálam kisebb megszakítással nyolc év telt el így.

A kilók persze a háttérben szorgalmasan dolgoznak… Egyszer aztán észreveszed, hogy lassan nincs egy testrészed sem, ami ne fájna. Nehezedre esik minden mozgás, alig bírsz felkelni a fotelből, vagy felmenni a lépcsőn, nem jársz tornára, kimaradsz családi, baráti programokból, mert nem tudsz lépést tartani másokkal. A laborleleteden pedig nem győzöd számolni a + jeleket…

Gondolom, számodra sem újdonság, és számtalan fogyókúrám során én is tapasztaltam, hogy egy-egy fogyókúrás módszer csak ideig-óráig működik. Egyik sem csodaszer. Ha újra és újra megpróbálod alkalmazni, egyre kevésbé hat. Az első akupunktúrás kúráimnál például még le tudtam adni 3 hét alatt a doktornő által elvárt 10 kilót, később azonban már közel sem voltam ennyire eredményes. De kipróbálhattam azt is, hogy ugyanattól az étrendtől mennyivel többet fogytak családtagjaim (akik előtte még soha nem fogyókúráztak), mint én, aki már sokadszorra próbálkoztam.

Sorolhatnám a példákat, mert az évek során sajnos, rengeteg tapasztalatot szereztem. Ezért, bár nem vagyok szakember, egy dologban 100%-ig biztos vagyok: a sorrend nagyon fontos, sőt meghatározó. Nem érdemes azonnal a drasztikus módszerekkel kezdened, főleg akkor nem, ha még az első fogyókúra előtt állsz. Lerontja a későbbiek hatását.

Kezdetben még működik a koplalás és kalóriaszámolgatás nélküli étrend is. Minden egyes kiló, amit így adsz le, nyereség. Közelebb kerülsz a kitűzött célodhoz – sőt, akár el is érheted azt - és kevesebb kiló marad rajtad, amitől már csak sokkal kellemetlenebb és egészségtelenebb körülmények közt tudsz megszabadulni.

Haladj lépésről lépésre! Próbáld ki először a könnyebben kivitelezhető, kevésbé munkaigényes módszereket. Az összes többire utána is ráérsz, amikor ezek már nem hatnak. Lehet, hogy rövidtávon megéri koplalni és gyorsan látványos eredményt elérni, de a sokadik visszahízás után biztosan rájössz majd, mennyit ártottál magadnak.

Az összes lépést még én sem ismerem. Az első kettőben biztos vagyok, ezt lejjebb olvashatod, és csak hasznodra lehet. A harmadikra is van bevált tippem, de ehhez már számolnod kell a kalóriákat. Ez még mindig messze van a koplalástól, olyan étrend, amit a szakemberek is javasolnak: napi 1400-1500 kalóriát tartalmazó vegyes étrend, 5x-i étkezés. A blog is egy ilyen diétáról szól, receptekkel, de csak akkor érhetsz el sikert vele, ha kellően türelmes vagy. Összeállíthatod persze a magad ízlése szerint is, ha kedved van hozzá. Nem lesz kis munka.

Sajnos, az idén egyértelművé vált, hogy ezzel a diétával én már nem tudok fogyni. Nálam elvesztette a hatását: számtalan más módszer mellett már ezzel is három alkalommal lefogytam. Ezért kísérletezem most a következő, negyedik lépéssel.

Egy biztos: nem adom fel, meg kell találnom a megoldást. A kitűzött cél, a 65 kg még nagyon messze van.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Az első két lépés
• Újra mozgás

Ha kövérnek tartod magad, de még abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy soha nem fogyókúráztál, csak egyet tanácsolhatok: NE kezdj bele semmilyen drasztikus fogyókúrába!

Fiatalon 162 cm-es magasságomhoz már 55 kilósan is kövérnek láttam magam. Először akkor fogyókúráztam, mikor felment a súlyom 62 kg-ra. Aztán 67-re, aztán 77-re… Ez volt az a pont, mikor megindult fogyókúráim mai napig tartó végtelen sora. Szinte minden évben tavasszal, a legkülönfélébb módszerek segítségével menetrendszerűen lementek a kilók, ősztől tavaszig pedig fel. Mindig egy kicsivel több lettem, mint amiről indultam... Nem mondom, volt közöttük olyan év is, a legsikeresebb, mikor többféle módszerrel 88-ról 72 kilóra sikerült lefogynom. Azonban a végeredmény ismert: 2007 májusra sikerült elérnem a 97,5 kilót, és úgy tűnt, a súlyom nem is akar itt megállni. A 100 kg lehetősége megrémített. Akkor kezdtem írni ezt a blogot, és kezdtem bele mai napig tartó fogyókúrámba. Több, mint 22 éve ez az első eset, amikor meg tudtam állítani a visszahízást, sőt újra közel 11 kilós mínuszban vagyok.

Ha kivizsgáltattad magad, és nincs valamilyen elhízást okozó betegséged, akkor drasztikus fogyókúrák, kalóriaszámolgatások, étrendkiegészítők, gyógyszerek helyett először próbáld meg a következőket:

1. LÉPÉS

• Igyál naponta legalább 2,5-3 liter vizet. Ez szénsavmentes víz legyen. Vannak ásványvizek, amire rá van írva a Ph érték. Legjobb, ha ez 7 fölött van, tehát lúgos kémhatású. Ha nem ásványvizet iszol, hanem csapvizet, akkor is rakd ki üvegbe, hogy mérni tudd, mennyit iszol. Ha éhesnek érzed magad, akkor is inkább igyál először.
• Próbálj meg rendszeresen étkezni, naponta ötször, 3 óránként. A tízórait és uzsonnát (ami állhat gyümölcsből, olajos magból, barna lisztből készült kekszből) bárhová magaddal tudod vinni és megenni. Ha gyakrabban eszel, nem leszel annyira éhes az étkezéseknél, és kevesebbel is beéred.
• A cukorfogyasztásodat viszont drasztikusan csökkentsd le – csokoládé, édességek, sütemények, cukrozott üdítőitalok, fagyi. A cukor olyan, hogy minél többet eszel belőle, annál jobban kívánod. Ha sikerül szinte teljesen kizárni az életedből, elmúlik az édesség utáni ellenállhatatlan vágyad is. Ez természetesen csak a répacukorra vonatkozik, de gyümölcsöt és szőlőt sem célszerű kilószámra enni.
• Étkezéseidhez egyél annyi zöldséget, lehetőleg nyersen, amennyit csak tudsz. Legjobb, ha ez az étkezéseid alapja.
• Legjobban a vacsorára figyelj oda. Minél korábban, minél kevesebbet egyél.
• Ha bármilyen okból "vétkezel", és visszaesel a néhány nappal korábbi szintre, ne ess kétségbe. Folytasd, mintha semmi nem történt volna.
• Mozogj! Ha utálsz is mozogni, azért próbálkozz. Valamilyen mozgásformát biztosan fogsz találni, amihez kedved lesz, és hiányozni fog, ha nem csinálod. Kezdd el akármilyen kevés mozgással!
• Lehet, hogy kényszeres evő vagy. Nem csak azért eszel, mert éhes vagy, hanem különféle lelki problémáid vannak, hiányzik valami az életedből, nem érzed magad jól a bőrödben. Ilyenkor azért eszel, hogy örömet okozz magadnak, elűzd az unalmadat. Az is lehet, hogy védekezel valami ellen a testeden felhalmozott hájjal, és azért eszel többet, hogy ezt fenn tud tartani. Ilyenkor a legjobb, ha pszichológushoz fordulsz, aki segít megtalálni az okot. Ez azonban nem olcsó. Ha nem tudod megfizetni, próbálj meg ilyen témájú könyveket olvasni, vagy az interneten keresgélni. Az ismertetett esetekből lehet, hogy magadra ismersz.

Ha még nem próbáltad, ez a néhány módszer kezdetben már önmagában is segíthet. Még azoknak is, akik már többször fogyókúráztak - csak az eredmény jön sokkal lassabban.   

2. LÉPÉS

Még mindig nem kell számolgatnod a kalóriákat. Azonban amellett, hogy betartod az előzőleg  leírtakat, már fokozottan figyelned kell arra is, mit és mennyit eszel. Vegyél egy Tápanyagtáblázatot, mert fontos, hogy tisztában légy azzal, miben mennyi kalória van.

• Egyél továbbra is naponta ötször. Ne feledkezz meg a tízórairól és az uzsonnáról. Praktikusan összeállíthatod ezekből: gyümölcs, olajos mag (dió, natúr tökmag, napraforgómag), korpás keksz vagy pogácsa, pici sajt.
• Reggelihez, ebédhez, vacsorához egyél minden alkalommal zöldséget. Főleg nyersen, de grillezve, párolva, főzeléknek is. Lényeg, hogy minél többet.
• Ne egyél fehér kenyeret, helyettesítsd barna kenyérrel.
• Sertéshús helyett egyél csirke- és pulykahúst, halat.    
• Válaszd mindenből a zsírszegény változatot: zsírszegény túró, zsírszegény sajtok (tolnai, fokhagymás, köményes, light mozzarella), 1,5%-os tej, 12%-os tejföl, light margarin, light majonéz.
• Felejtsd el a zsírt, állj át az olajra, legjobb az olívaolaj.
• Ügyelj az ételek elkészítésére, használj minél kevesebb olajat és lisztet.
• Ha sütsz valamit, keverj a liszthez búzakorpát, búzacsirát, zabpelyhet.  

Használj

• Rántás helyett habarást,
• tejföl helyett joghurtot,
• fehér tészta helyett durum vagy teljes kiőrlésű lisztből készült tésztát,
• hántolt rizs helyett barnarizst,
• fehér liszt helyett részben Graham lisztet,
• sűrítéshez liszt helyett részben krumplit.

Minél tovább próbálj meg úgy fogyni, hogy csak az ezeket a módszereket alkalmazod, mert utána csak nehezebb lesz, és már nem úszod meg a kalóriák számolgatása és koplalás nélkül! Egyél minél kevesebbet, lehetőleg egészséges élelmiszereket.  

MOZOGJ, AMENNYIT CSAK TUDSZ!

Kapcsolódó blog bejegyzés: Újra mozgás?