Fogyókúra-blog

Fogytam. Utoljára ilyen június 3-án fordult elő velem, és annak lassan 2 hónapja. Igaz nem sokat, ahhoz képest mindössze 5 dekával vagyok kevesebb. Viszont közben nemegyszer előfordult, hogy túlléptem a 77-et is. Ha ezt nézzük,  mégiscsak eredmény.

Egyébként is, de akkor különösen, ha fogyókúrája közben vásárolnia kell és etetnie a családját. Rövid fogyókúránál ez még valahogy megoldható, de hónapokon, éveken keresztül emellett már szinte lehetetlen koplalni.

Azt mondják, a nőn múlik, mit eszik a családja. Ez részben tényleg így is van, mert a gyerekek alakíthatóak, fogékonyabbak a változásra. Viszont például az én férjem, bármennyire is kreatív az élet más területein, az evés szempontjából kifejezetten földhözragadt. Mikor beállít több szál házikolbásszal, hurkával, fél kiló sült császárhússal vagy egy tálca krémessel, sikítani tudnék.

A másik gond az időhiány. Nem hiszem, hogy mikor - munka mellett, kis gyerekekkel -, esténként szembesülnék az elmaradt házimunka tömegével, lenne még erőm/kedvem nekiállni tornázni. Vagy kalóriát számolgatni. Nem is volt. Nem véletlenül éltem le kövéren az elmúlt 25 évet.

Az, hogy már idősebb vagyok, a fogyókúra szempontjából kifejezetten előnyös. A gyerekeim megnőttek, az egyik már nem is lakik itthon. Nem szorulnak a segítségemre, ha ki kell fosztaniuk a hűtőszekrényt.

Időm is több van, így akár még kalóriát is számolgathatnék, ha lenne hozzá kedvem. De nincs, ezért az utóbbi egy évben úgy fogytam le 17 kilót, hogy szinte alig mértem ki valamit. De ami a legfontosabb: türelmesebb lettem. Nem sürget az idő, hogy mikorra fogyok le.

Mindezek ellenére azt mondom, bármennyire is nehéz gyereknevelés közben fogyni, mégis meg kell próbálni. Szerintem nincs más megoldás, csak az apró változtatások folyamatos bevezetése, lépésről-lépésre. A megszokotthoz hasonló ízű ételek, csak más alapanyagból, más főzési módszerrel. Minden nap egy új lehetőség arra, hogy pár dekát fogyjunk. Azt hiszem, nekem legtöbbet a napi 5x-i étkezés segített. Összeszűkült a gyomrom, kevesebbel is beérem.

Ilyenkor különösen kell valami erősítés. Nehogy visszahízás legyen a vége.

Megfigyeltem magamon, hogy az utóbbi időben rendszeresen figyelem az utcán a kövér embereket, főleg a nőket. Sokan vannak.

Először is a mozgásukat. Nagyon sok hasonló vonás van abban, ahogy mennek, ahogy felszállnak a buszra, lerogynak az ülésre, vagy nagy nehezen feltápászkodnak. Látszik, mennyire nehezükre esik. Minden mozdulatukban magamra ismerek (már nem a mostani magamra, hanem az egy évvel ezelőtti időkre).

Vagy az öltözködésük. Vannak, akik felvállalják, szűk ruhákban járnak, amiben minden egyes hurkájuk meglátszik. Én soha nem tartoztam ebbe a csoportba. Hanem a másikba, azok közé, akik bő, hosszú felsőrészeket hordanak. Akkor azt hittem, egy ilyen ruhadarab mindent eltakar, és csak fele olyan kövérnek látszom benne. Hát, sajnos nem. Ahogy másokon, gondolom, rajtam is ugyanúgy meglátszott az a 30 kiló túlsúly.

Különösen tanulságos esténként a TV-ben az egyik életmód-csatorna adása, ami főleg 200 kiló felettiekről szól. Tavaly Wales-ben még én is elképedve néztem a soha nem látott méretű embereket. Az adásban el is mondják, mit éreznek, mi viszi rá őket az evésre, mennyit, és mit esznek, milyen így az életük, hogyan jutottak el idáig.

Harmadik hónapja tartó stagnálásom apró fogyások és hízások állandó váltakozása. Szerencsére az általában szokásos napi- és étrendem fogyaszt, de mostanában állandóan megszakítja valami, ami kisebb-nagyobb visszahízást okoz.

Azt, hogy egy adott időszakban éppen mitől fogyok, mindig részletesen ki szoktam elemezni. Az egész blog erről szól. Azzal viszont, hogy éppen mitől hízom, nem foglalkozom eleget. Pedig lehet, hogy kellene.

Azt azért hozzá kell tennem, hogy nem eszem túl sokat. Másokhoz képest különösen nem, és nem is nassolok. Viszont azonnal hízom,

• ha vacsorára zöldségen, olívaolajon és gyümölcsön kívül bármi mást eszem. Persze ezekből is alig;
• ha közbejön egy vendégség, születésnap. Szerencsés eset, ha délben van, de ha este, az garantáltan 1,5 kg plusz;
• ha határidős munkáim vannak. Ilyenkor sokkal többet ülök, mint máskor. Idő hiányában pedig nem figyelek oda eléggé, hogy mit eszem, és a mozgás is elmarad;
• ha bármilyen okból nem gondolok eleget a fogyókúrára;
• ha olyan napokon, mikor ügyintéznem kell, vagy elutazunk valahová, nem ihatok annyit, mint máskor. Ilyenkor az a kevés, amit mégis megiszom, mind rajtam marad;
• ha hétvégére vagy egy hétre elutazunk, vagy többnapos ünnep van. Ilyenkor minden megszokott dolog borul;
• Végül még egy, bár ez még nem 100%-ig biztos: ha kifogy otthon hetekre, hónapokra a lúgos víz. Az utóbbi 3 hónapban csak néha-néha vettem a bioboltban, most viszont újra van itthon elég. Kiderül, hogy használ-e.

Ha nem fogyok, nincs kedvem írni sem.

Azt hittem, nyáron könnyebb lesz. De nem. Mindig történik valami, ami kizökkent megszokott étrendemből. Múlt hétvégén is egyik nap késő este bementünk a Belvárosba nézelődni.  Elég nagy élet volt, mindenki evett-ivott, közben a foci vb-t nézte. Ha már ott voltunk, ettem én is 2x2 gombóc fagylaltot. A férjem inkább sült krumplit akart, éjjel ½ 12-kor (!). Én sem bírtam megállni, ettem abból is. Másnap persze megint 77 kg körül volt a súlyom. Az egész hét ráment, hogy ezt az egy estét ledolgozzam. Holnap vendégségbe megyünk, jövő héten születésnap.

Hihetetlen, hogy még ennél a lassú fogyókúránál is milyen sokat számít néhány plusz étkezés. Lehet, hogy már soha nem lesz vége?

Ma van fogyókúrám újrakezdésének egy éves évfordulója. Bár az utóbbi két hónap a teljes sikertelenség jegyében telt el, mégis elégedett lehetek. Egy „normális” fogyókúránál az egy évbe általában nemcsak a lefogyás, hanem már a teljes visszahízás is bele szokott férni. Én pedig ma 16,45 kilóval vagyok kevesebb, mint egy éve, és nem hízom, csak éppen stagnálok.

Most nem követtem el azt a hibát, amit 2007-ben. Akkor, fél év sikeres fogyás után úgy gondoltam, megérdemlek egy kis lazítást. Rosszul gondoltam. Egy estére, egy hétvégére, esetleg egy hétre le lehet állni, de többre semmi esetre sem. Tény, hogy volt jó pár ilyen alkalom is az egy év alatt. Ha nem lett volna, talán előbbre tartanék. De ilyen hosszú időre nem lehet mindent a fogyókúrának alárendelni.

Bár a blogba nem írtam le, de még emlékszem, mennyire rossz kedvem volt tavaly nyár elején, mikor szinte megállíthatatlanul jöttek vissza rám a kilók. Nem akarom ezt megint átélni. Most nagyságrendekkel jobban érzem magam, és szerencsére még csak eszembe sem jut, hogy be kellene fejeznem. Bár nem érzem magam kövérnek, de tisztában vagyok azzal, hogy még legalább 10 kiló van rajtam. Remélem, most már olyan időszak jön, mikor megint több időm lesz magamra, és sikerül ettől is megszabadulnom.

2 nap alatt sikerült megint 76 kg alá kerülnöm. Már nem is számolom, hányadik alkalommal történik ez meg velem az utóbbi hetekben, hónapokban. Április 23-án voltam először 76 alatt, ennek 2 hónapja. Azóta nem haladok.

A múlt héten, a négy terven felüli vacsora közben tűnt fel először, hogy mennyire összeszűkült a gyomron. Gondolom, az vezetett idáig, hogy naponta ötször eszem, keveset. Egy év kellett hozzá. Most töredékét tudom megenni annak, mint amit korábban.

Az elmúlt nyolc nap komoly fennakadást okozott fogyókúrám menetében.

Régóta nem kérdés, hogy már csak akkor sikerül fogynom valamit, ha nem térek el megszokott napi- és étrendemtől. Ennek pedig része az is, hogy vacsorára csak egy egész kevés zöldséget vagy gyümölcsöt eszem. Ebben a nyolc napban pedig négy vacsora is volt.

Férjem munka ügyben sokat utazik. Ha néha nem mennék el vele, alig találkoznánk. Ezért utaztam el én is múlt hétvégén 3 napra külföldre. Ebből 2 nap ülés egy helyben, 2 vacsora, a reggeli is lényegesen több mint máskor. Persze nem mondom, jó néha kicsit kimozdulni.

Pár napra rá egy vendégség, tegnap egy születésnap, mindkettő este. Közben határidős munkák, napi 10 óra ülés a számítógép előtt, mozgás semmi.

Fogalmam sincs, miért nem fogyok mostanában. Különösebb oka nincs, mozgok is, és vacsorára alig eszem valamit. Napközben viszont még nem szeretném csökkenteni megszokott étrendemet.

Kezdek lemondani arról, hogy október közepére elérhetem a végleges súlyomat. Igaz, mikor ezt 2010. március 4-én, 78,90 kilós súllyal elhatároztam, praktikus szempont vezetett: az őszi-téli ruhatáramat akkor már biztosan le kell cserélnem, és az lenne a gazdaságos, ha ezt a végleges súlyomra tehetném.

Most már nem tartom akkora problémának, ha ősszel, tél elején lesz még rajtam pár kiló plusz. Ahogy most tapasztalom, ruháim nagy részénél 5-10 kiló nem sokat számít. A nadrágoknál persze gond, de még most is simán felveszek olyan szoknyát, felsőt, ami 85-90 kiló között is jó volt rám. Csak annyit akarok erre az átmeneti állapotra költeni, amennyit nagyon muszáj.

Ettől függetlenül nagyon várom már, hogy megszűnjön végre a káosz, ami most a szekrényemben van. Még soha ennyi használaton kívüli holmim nem volt, miközben alig tudok valamit felvenni.

Egyelőre mindent megtartok - akár kifogytam belőle, akár divatjamúlt -, mert jó az anyaguk, és bízom abban, hogy nagy részüket érdemes lesz majd átalakíttatni. Ha végleg lefogyok, persze.

Elég peches napom volt ma, de legalább a reggel jól indult. A legszebb napok a fogyókúrában azok, amikor az ember a mindenkori legalacsonyabb súlyát méri. Velem is ez történt.